Boldog Karácsonyt minden kedves látogatónak utólag is. Az idei karácsonyom se volt jobb mint a tavalyi eggyel talán nem volt ünnepi hangulatom, hiányzott a karácsonyfa illat, volt karácsonyfánk igaz, de mű szépnek szép volt, de még se az igazi. A család meg a szeret ünnepe a karácsony még se érzem, hogy jól érezte volna magát bárki is karácsonykor, én legalább is elégé magam alatt voltam, egyéb okok miatt, amiket most nem szeretnék részletezni a lényeg, hogy egy világ dőlt össze bennem és már épp ideje volt mert valaminek a vége az mindig valaminek a kezdete. Úgy érzem meg változtam, de mese ugyan az csak mások a szereplők, és rajtam áll, hogyan alakítom ezt a mesét vajon megint elrontom, mint az előzőt vagy netán már el is rontottam? Ebben a hónapban töltöttem a 16. születés napomat, ami megint nem volt nagy szám a papámról kiderült, hogy leukémiás és csak pár napra jöhet haza az ünnepek miatt, aztán vissza kell neki menni a kórházba. A macskám is meghalt, elgázolták pont a születésnapom előtt néhány nappal, éppen a barátomat kísértem ki a buszra, mikor ki léptünk az utcára és meg pillantottam a kicsi testét az út közepén, minden csupa vér volt, és mintha belém vágott volna egy érzés a földre rogytam és elkezdtem sírni, mintha csak muszály volna a cica akkor még élt és megpróbált fel kelni, de már hasztalan volt minden... Az egyik szeme a ki folyott a másik pedig be vérzett a pici teste az aszfalthoz volt ragadva. Ati meg próbált vigasztalni, és haza akart kísérni, de én maradtam neki meg mennie kellett a buszra. Felhívtam apát, hogy jöjjön és segítsen be vinni a macskát. Egész éjszaka kint voltam vele, de reggelre meghalt... Én csak annyit mondok köszönöm, köszönöm annak aki képes elgázolni egy kismacskát! Remélem neki is szép karácsonya volt, legalább olyan mint nekem. Születés napomat otthon töltöttem Attilával. Rá 1-2 napra pedig meg örült az apám, be akart zárni a házba és le szerelte az ajtómat, úgy kiabált velem, hogy szerintem a szomszéd faluba is hallották, még se érdekelt senkit, vajon ha segítségre lenne szükségem azt se hallanák meg? Az ablakomon át menekültem ki a fagyos utcára, miközben az apám torka szakadtából kiabált utánam, hogy soha többé haza ne menjek..
