"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2011. április 19., kedd

A Blog Elköltözött

Sziasztok!Egyéb okok miatt új blogot kezdtem, akit érdekel szeretettel várom itt!

2011. január 22., szombat

Miért nehéz?

Miért nehéz?
Vajon miért fáj?
Miért remegek?
S miért mardossa lelkemet hiány?
Miért érzem azt, hogy a lelkemben üres minden, hogy nélküle szívem élettelen?
Miért fog el bántó gondolat, hogy vajon ő szeret engemet?

Miért hagyom, hogy a fájdalom, melyet hiányakor érzek magával ragadjon s szomorúságban éljek?
 Miért bántom, ha számomra ő a minden?
Miért nem ölelem, ha velem van éppen?
Miért nem csal arcára mosolyt ha lát,
Vagy ha még is miért nem ölelem, 
apró de épp oly csodás testét, át?
"Nem bírok nélküled élni,
Nem bírom elviselni hányod,
Tiéd a lelkem, a szívem,
s a testem."

-Kérlek ölelj meg!-

A te Atid!

Életellenesség

A tragédiát mindig katasztrófa követi, még ki sem hűlt a West Balkánban meghalt lányok teste sőt még a papámé se, de már is egy új halottal bővült a föld. Tegnap előtt egy fiatal srác döntött úgy, hogy véget vet szenvedéseinek és le ugrott egy 10 emelet magas lakóházból, családja számára mindössze egy búcsú levelet hagyva lépett át a más világra. Ilyenkor fordult meg a fejemben, az a feltevés miszerint 2012 a világ vége, mi van akkor ha tényleg az lesz szépen lassan mindenki meg hal... balesetek, gyilkosságok, betegségek és öngyilkosságok minden nap történik valami, vagy csak nekem tűnt fel éppen most kicsit Death Note íze van ennek az egésznek. Most már tényleg kíváncsi lennék, hogy mi emberek mit követtünk el amiért ekkora árat kell fizetnünk? Hajlamos vagyok túl értékelni a dolgokat, de nekem ez furcsa. Vajon mi vár minket a jövőben 2012-ben mi fog történni? és ha még se történne semmi, akkor ott a nap kitörés 2013-ban vagy a nem túl távoli jövőben, amikor elfogy a víz és kimerülnek a földünk tartalékai. Ezek megannyi lehetőséget adnak a halálnak. Nem hiszek a maja naptárban és még nem láttam a 2012 című filmet sem, el kezdtem nézni, de olyan unalmasnak tartottam, hogy az első 10 perc után ki kapcsoltam és elmentem egyet sétálni. Ugyan akkor azt is tudom, hogy nem ez az első meghirdetett világ vége, volt már néhány és valószínűleg lesz is. Nem régiben olvastam az im magazinban egy cikket a szektákról, halálos fanatizmus címszó alatt. Ahol olyan emberekről írtak, akiknek hatalmukban állt befolyásolni másokat és több ezreket arra késztettek, hogy vessenek véget az életüknek. Bármilyen hihetetlen, de mi emberek nagyon befolyásolhatóak vagyunk és nem is gondolnánk, de ha valakit istenkét kezdünk tisztelni az valószínűleg vissza fog élni vele, a szekták lényege, hogy követni kezdenek egy személyt, akit ember feletti halatommal ruháznak fel, viccesen hangzik, de 1978-ban a Népek Temploma néven ismert szekta kb. 900 emberi életet követelt magának öngyilkosság révén. Magyarországon is működnek szekták, nem is kevés. Szörnyű bele gondolni, hogy ilyen meg történhet még egyszer, de mi a biztosíték arra, hogy nem történik meg megint? A válasz pedig semmi. Hogy mi lesz 2012-ben azt nem tudom, de egy biztos, élvezni fogom 2011-et ha törik ha szakad, mert félek mi van ha tényleg utána vége mindennek?

2011. január 20., csütörtök

Drog az iskolában!

Azok a szülők, akik nyugodtak, ha a gyermekük az iskolában van mert azt hiszik a tanárok vigyáznak rájuk, na azok a szülők nagyon naivak. Az iskola a bűnözés meleg ágya, itt nem csak az talál aki keres. A drága szülők örömmel viszik fiaikat, lányaikat is iskolába, hogy azok művelődhessenek, de a szülőknek arról fogalmuk sincsen, hogy az iskola mennyire veszélyes hely egy védtelen gyereknek. Még csak egy éve járok ebben az iskolában, de egy nap is elég volt, hogy rá jöjjek ez nem egy szokványos iskola. Fél éven belül kétszer is kirabolták az iskolát monitorokat és csatlakozókat vittek el, meg még ki tudja mit. Ha minősíteni lehetne én a legveszélyesebb helynek az iskolát címezném. Az osztályunkban 19 emberből 4 tanuló tiszta, már mint, hogy nem cigizik nem iszik és droghoz sem nyúlt még, a többieknek vannak dolgaik, 11 tanuló dohányzik, 15 iszik, és 9 tanuló nyúlt már droghoz. Szerintem ezek az arányok elégé megdöbbentőek főleg mivel gimnázium osztály vagyunk. Az iskolában van minden mi szem szájnak és pénztárcának ingere, alkohol, cigaretta, fű, heroin, kristály és még sorolhatnám, ami létezik és káros az egészségre azt az iskolában meg találod, az ára persze meg van, de a hülyeségért fizetni kell, nem is keveset. Ma nem voltam iskolában délután hívtak fel, hogy a suliban páran be gyógyszerezték magukat elvileg valami erős nyugattót szedtek be, és menni sem bírnak már kórházba is kerültek infúzióra kötve. Csak gratulálni tudok nekik, mivel tudom kikről van szó és örülnék ha csak nyugtatót szednének. Még szerencse, hogy nem voltam suliba, holnap se lesz sok kedvem be menni oda, de muszáj mert holnap kapjuk ki a félévi bizonyítványt, szval lehet nekem is kén egy kis nyugtató. Hehe... semmi pénzér nem vennék be semmit, amit az iskolában adnak. A papámat Kedden temetik Ősiben délután három órakor, aki részvétét szeretné nyilvánítani azt szeretettel várjuk.

Miért csak a jók mennek el? Miért pont nekik nincs itt hely?

A West Balkánban történt tragédia után nem hittem volna, hogy mostanába történhet még valami szörnyűség, de rosszul hittem, egyszerűen nem tudom fel fogni, hogy miért kell azoknak meghalni, akiknek még nem kéne, én még nem voltam erre felkészülve papa! Nem kelet volna még itt hagynod bennünket. Tegnap reggel mentél el, de mond hová és miért éppen most? El sem tudtam búcsúzni, tudom beteg voltál már régóta és a sok doki csak csinálta a fejét, közben nem tudtak semmit se, a rák vitt el a cukor betegséged, dehogy is egy hülye bőrfertőzés amit a kórházban szedtél össze, de én nem tudhatom ezt biztosan nem vagyok sokat tanult fő orvos, de még csak ápoló sem. Egyetlen dologban viszont biztos vagyok, te úgy élted az életedet, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, és ezt onnan tudom, hogy mikor elmentél mindenki sírni és mindenkinek hiányozol. Örülök, hogy úgy nőttem fel, hogy itt voltál velem, megdicsérted a legóváram és azt mondtad nekem akár építész is lehetnék, és ha aznap már tele ettem magam édességgel és anya azt mondat, hogy nincs több kislányom mert kilyukadnak a fogacskáid, te voltál az akinek megesett a szíve az édes szájú kis csöppségen ezért behívtad a konyhába és adtál neki még egy cukrot, vagy ha már elfogyott, akkor édeskét, azt a pici kerek fehér színű édes kis édesítő szert sosem felejtem el, az édeskéről mindig te jutsz majd az eszembe. De nem csak nekem hiányzol azzal, hogy elmentél magad mögött hagytad szerető feleséged, gyermekeidet, unokáidat, ükunokáidat és barátaidat is. Anya azt mondta, hogy sokat szenvedtél a kórházba és, hogy sokkal jobb neked most, hogy már nem kell szenvedned, de nekünk akik itt maradtak tovább kell élnünk és ez az igazi szenvedés a szív fájdalma, mit akkor érzünk, amikor valaki akit szeretünk örökre lehunyja két szemét és nem kel fel többé, még csak tegnap mentél el, de belőlünk is el vittél valamit ezt mindenki érzi, el vittél valamit, ami már soha többé nem tér vissza hozzánk. A temetés még nem tudom mikor lesz, anyuék ma mentek elintézni a papírokat, abban a bányász egyenruhában helyeznek majd nyugalomba, amire már régóta vigyáztál a szekrényedben, abban a gyönyörű egyenruhában, amit még egyszer sem vettél fel, ne hogy tönkre menjen. Nyugodj békében Papa!