Minden ami kell...

 Mindenem meg van, amit kell, talán kicsit több is, mint kéne, de majd az idő eldönti mi a helyes... A hibáink tesznek minket hétköznapi embereké. A társadalom több eltérő gondolkodású, viselkedésű ember alkotja. Vannak olyan emberek, akik csak színplán nincs erre találóbb kifejezés "hülyék" a társadalom nagy részét ezek az emberek alkotják, de bízom benne, hogy nem mindig lesz ez így. Kedvencem még az is amikor egymást kibeszélik az emberek, ennek viszont nem sok értelmét látom, szerintem ezt mindenki utálja, még sem veszik észre, hogy ők is kibeszélnek mást, számomra ez kissé szánalmas és önző. Talán az egyetlen ami, vigaszt nyújthat a mai világban az a barátság és a szerelem, legalább is egy ideig, mert aki a tűzzel játszik az könnyen megégetheti magát, reméljük ez most más kép lesz. Sokat ismételgettem, hogy én jó vagyok, de ezt egyszer se gondoltam túl komolyan... nem vagyok rasszista, sosem voltam sosem leszek, nehéz kiborítani, de akinek egyszer sikerül annak ezer jaj, mert akkor rá zúdítok minden eddig felhalmozódott feszültséget és sérelmet. Szívem szerint felpakolnám egy hajóra azokat, akiket szeretek és irány a nagy világ, de még a tengerig se jutnánk, mindenhol akadályok és korlátok vannak, azt mondják szabad vagyok, de még se annyira, azt is mondták azt csinálok amit akarok, de nem lehet sosem tehetem azt amit szeretnék... akkor hol itt a szabadság és az akarat? Már megint elkezdtem egy bejegyzést, de nem az lett belőle amit akartam, csak terelem a szót, mert valójában nagy szarba kevertem magam és ennek semmi köze a társadalomhoz... de kell még 1-2 titok, melyet csak a barátaim tudnak... <3

Túl fiatal...

Túl fiatal, túl öreg, túl gyerekes, túl felnőttes, túl tökéletes... Igen! Mikor azt hiszem minden rendbe lesz, kiderül tévedtem, még sincs szerencsém szerelem téren, nem is volt nem is lesz sosem. Tudtam, hogy baj van valahogy éreztem. Már napokkal ezelőtt, valahogy más volt furcsa, de végre megértettem. Azért volt furcsa, azért viselkedett velem gorombán, mert fejébe szöget ütött a megbánás és a hülyeség... Gondolkodni kezdett, az ilyen dolgok sosem sülnek el jól, a szerelemben nem szabad gondolkodni, hanem érezni kell, de ő ehelyett azon gondolkodott, vajon jó ötlet volt e össze jönni velem, hiszen még túl fiatal vagyok, de mihez, kihez képest? És miért pont most jutott ez eszébe, előbb is kitalálhatta volna, vagy ha tényleg így gondolja miért? miért teszi ezt? ennek semmi értelme? én inkább nem gondolkodom, mert tudom ha elkezdek gondolkodni abból csak baj van, mert aki gondolkodik az problémát keres, és aki keres az mindig talál. Már tényleg nem tudom miért jöttünk össze, sokak szerint én csak arra kellek neki, lehet igazuk van... de miért gondolkodnék ezen ha szeretem, van aki szerint én csak a következő csaja vagyok a sok közül... de ha szeretem nem érdekel mit mondanak. De ha szeretne nem gondolkodna ezen... vajon szeret? vagy tényleg csak arra kellek, miért bunkózik velem? Minden fiút csak ez érdekel. Sok mindent elviseltem, a közös vonás bennem és benne annyi mint a fehér és fekete között. Ő szeret politizálni, azt mondja az ember színe a fehér és, hogy a világ béke hülyeség, utálja ha megöleli valaki és ha piszkos lesz a keze... és utálom a politikát sosem értettem igazán, nem vagyok rasszista szerintem mindegy kinek milyen a bőr színe, lényegtelen nem fontos, a vére mindenkinek ugyan olyan vörös, akár fekete a bőre akár fehér, és én hiszek a világ békében mert minden ember testvér, éljen a zűrzavar és a mezítláb haza sétálás a piszkos utcán, ha rossz a kedvem megölelem az első szembe jövő embert, de ő ez nem érti és soha nem is fogja...

Utca Zene/ Ingyen ölelés

Első napon sajnos nem voltam, mert más program közbe jött, második nap pedig, Ateszal mentünk fel a buszon olyan volt, mint ha egy szardíniás dobozba zártak volna minket, kicsi rosszul is lettem. Mikor oda értünk és le szálltunk a buszról rögtön meg pillantottam pár fiatalt "Ingyen ölelés" feliratú táblával, hatalmas késztetést éreztem, hogy megöleljem őket, de megkérdeztem előtte Ateszt, hogy mit szólna ahhoz, hogyha én megölelném azokat ott. *.* Hát még szerencse, hogy megkérdeztem, mert így kiderült, hogy Atesz szánalmasnak tartja az efféle kampányokat és az ölelést is utálja, nem értem ez, hogy lehetséges azt hittem mindenki szereti az ölelést, de tévedtem. A barátom utálja az ölelést azt mondta, hogy az ilyen buzis dolog. Sajnos a mai napon le kellett mondanom erről az élvezetről. Mentünk a Hősök koncertre, nekem nagyon tetszett, végig tomboltam szinte az egészet, a barátom addig csak állt és állt, unatkozott, próbáltam kicsit rá venni, hogy ő is tomboljon, de nem nagyon jött össze, nagyon idegesített, ahogy ott punnyad egy ilyen jóféle koncerten, és azt mondtam neki "nyugdíjas" ettől ő is még idegesebb lett. Koncert végén el mentünk innivalót venni, de annyira ideges voltam, hogy kértem egy szál cigit a Rolitól és elszívtam, pedig tudom, hogy Atesz utálja a dohányosokat. Valahogy nem nagyon érdekelt, de később észhez tért és bocsánatot kért, mert hogy fáradt, de mióta ismerem ő mindig fáradt.. :/ Következő koncerten már tombolt volna, de a zene erre nem volt valami alkalmas, meg nekem sem volt túl sok kedvem. Haza felé nagyon álmos volta, de szerencsére fel fértünk a buszra és végül minden jó lett, Ateszék haza vittek...

Következő nap Regivel mentem fel Utca zenére, úgy volt Atesz is jön, de tök fura volt és Regivel úgy döntöttünk meg nézzük mikor megy a busz, mert Atesz haza ment. Pont jött egy busz, amivel fel mentünk Veszprémbe, írtam is egy sms-t Atesznak, hogy már elmentünk. Nem is válaszolt rá... Regivel elvegyültünk a tömegbe ott találkoztam egyik ismerősömmel Petivel és kis haverjával Balázzsal, velük lógtunk kicsit dilisek voltak, de nem baj. Meghívtam mindenkit egy energia italra és mentünk tovább, össze futottunk még Kekével és volt osztály társammal a Zolival is. Találkoztunk megint az "ingyen ölelés" hírnökeivel és én ki használtam a helyzetet, fú nagyon élveztem. *.* Vártam, hogy vissza írjon Atesz, de nem írt, ezért megkértem új kis barátaimat, hogy menjünk vissza a pálya udvarra, hogy megnézzük mikor megy buszunk haza felé, fel hívtam anyát is, hogy ha úgy alakul fel tudna e értem meg a Regiért jönni, aztán utána felhívtam Ateszt is, hogy hol van elsőre nem vette fel másodszorra, pedig azt mondta majd össze futunk valahol, vagyis haragudott rám nem kicsit megértem, de olyan furán viselkedett már napok óta, nem tudom most mi van. Aztán nap vége felé csörgött a telefonom, Atesz volt az, hogy merre vagyok, végül össze futottunk, ami kicsit kellemetlen volt, mert mint sejtettem Peti, hogy is mondjam nem úgy néz rám mint én ő rá, és kiakadt mikor meglátott Atesszal, azt hittem sírni fog, annyira sajnáltam, szívem szakadt meg érte, bűntudatom volt... Innentől fogva már semmi sem volt vidám, Ateszék túl komolyak, nem lehet velük viccelni, jó volt, hogy ott volt a Regi is, de nem tudom ő mennyire élvezte onnantól fogva, h találkoztunk Atesszal ő kicsit úgy érezte magát mint ha a "gyertyatartónk" lenne. :/ Így összesítve nem tudom eldönteni, hogy milyen volt az utca zene volt jó is meg rossz is...

Ki lakik az ágyad alatt?

Minden embernek meg van a saját mocskos kis titka, melyet igyekezik mások elöl elrejteni... de attól az érzelem és az emlék még nem tűnik el, és ami megtörtént azt nem lehet semmisé tenni. Egyre csak gyűlnek és gyűlnek az emlékek melyektől jobb lenne megszabadulni, de még is hogyan? Egyszerű, fogsz egy dobozt bele rakod ami rá emlékeztet és vastagon le celluxozva be rakod az ágyad alá, így nincs szem előtt, és csak te tudod, hogy ki lakik az ágyad alatt, lehet az félelem, csalódás, és beteljesületlen szerelem. Egy hatalmas dobozban őrzöm az emlékeket, melyeknek otthont nyújt a hideg, dohos és sötét ágynemű tartó, de ha este nincs mire gondolni és egyedül vagyok, kinyitom az ágyam és feltépek egy dobozt kiveszek belőle egy fájó emléket és be bújok vele az ágyba, az elmúlt szép időkre gondolok és arra, hogy elrontottam és már sosem csinálhatom vissza. Felmerül a kérdés hogy az emberek az ilyen tárgyakat, melyekhez rengeteg rossz emlék kapcsolódik, miért tartja az ágya alatt, ahelyett, hogy eldobná vagy elajándékozná? Igen, valószínűleg azért mert lelke mélyén még képtelen lemondani ezekről az emlékektől mert még nem áll készen arra, hogy tovább lépjen akár mennyire is fáj. Szerencsére csak én tudom mit rejt az ágyam, tele van titkokkal és emlékekkel, melyektől még nem akarok megszabadulni és kétlem, hogy valaha is lesz olyan nap, hogy azt mondom elég nincs szükségem azokra a dobozokra az ágyamban... ó nem, nem tehetem képtelen lennék rá. Ahogy az idő telik a doboz gyűjtemény is egyre bővül, akár mit csinálok nem tudok tenni ellene semmit. Remélem azért a mai napom kellemesen fog eltelni és találkozom azzal, akit most kezdek megkedvelni, kockázatos mert lehet, hogy tovább bővül a rossz emlék, de még is megéri, mert így teljes az életem.

Elbűvölő Bestia

Mindenki azt kapja, amit megérdemel... sokat tűnődtem ennek a mondásnak a tényleges jelentésén. Ha olyat cselekszünk, ami nem helyes akkor annak következményei vannak, voltak és lesznek is. Nem vagyok rossz gyerek, mondom én keresztbe tett ujjakkal, pedig egy jó gyerek nem játszik a tűzzel én még is megtettem és meg égettem magam, pedig én szándékosan nem szoktam ártani senkinek, de valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy egyre több emberrel gyűlöltetem meg magam és már nem elég egy sajnálom, a sajnálom már rég kevés, egy gonosz bestia lettem... pedig nem érdemelte ezt egyikük se, az egész csak az unalom és a kétségbe esés eredménye volt. Általában rendes fiúkat fogok ki, akikkel csak játszok mint holmi unalom űző... de ők rendesek és én nem akartam fájdalmat okozni nekik, egyel talán nem gondoltam komolyan, én csak haverkodni akartam és néha ha fáj is be vallani, de szerettem hallani, hogy azt mondják szeretlek, persze én sosem mondtam, de most, hogy van barátom minden megváltozott, Atesz azt mondta, hogy beszéljek azokkal a fiukkal akiknek tetszettem, mert hogy ez így fer, mert letiltani nem helyes, de szembesíteni azzal valakit, hogy sajnálom, de nincs esély arra, hogy össze jövünk, mert mást választottam... ez ez egyszerűen szörnyű és bűnösnek érzem magam, tele vagyok fájdalommal és megbánással, pedig nem akartam rosszat, de úgy tűnik én csak fájdalmat tudok okozni másoknak, ezért nem hibáztatok senkit és megértem ha utálnak érte, de én azt hittem van fiú és lány között barátság, de kiderült rohadt nagyot tévedtem, egyszóval sajnálom Dani, Peti, Keke és neked is Jani, mert mikor együtt voltunk nem figyeltem rád és megérdemeltem, hogy dobtál... na meg még sorolhatnám, de nem teszem. Újra akarom kezdeni ezt az egész életet mert nagyon elrontottam, és tegnap azt mondta nekem az Atesz, hogy Szeret (kicsit)... ez is haladás, de kicsit megijeszt félek... nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, de én se akarok neki.

Menekülnék a semmibe...

Ha lehetne elfutnék minden gond elől és sose néznék vissza, de nem menekülhetek egész életembe... Nem vagyok a szavak embere sokkal inkább írni szeretek. Sokkal egyszerűbb mint beszélni, mert így átgondolhatom mit szeretnék közölni a külvilággal, szépen csak a lényeges részeket, de nem mindenki tud olvasni a sorok között ezért néha csak utalok a valós eseményekre, van aki észre veszi és van aki el olvassa, de nem érti. Olyan ember vagyok aki inkább hallgat, mert az igazság fáj és nem szeretek fájdalmat okozni azoknak, akiket szeretek. Sokáig nem mertem írni, mert féltem, hogy megbántok valakit, azt hiszem ott rontottam el, hogy nyilvánossá tettem a blogomat és ezáltal utat nyitottam mindenkinek az életem rejtelmes kis zugaiba és volt, hogy olyat is le írtam, amit valójában nem is éreztem csak szerettem volna ha azt érzem, de ezzel nem csak benneteket olvasókat vezettem félre, de saját magamat is sikerült becsapnom. Attól, hogy nem beszélünk valamiről még nem biztos, hogy nem érezzük. Már nem félek! (csak egy kicsit) Hangulat ember vagyok, képes vagyok pillanatok alatt teljesen megváltozni, ami nem éppen kellemes, mivel ilyenkor a dolgokhoz való hozzá állásom is más, lehet amit addig fontosnak tartottam most már egyel talán nem is érdekel. Általában itt kezdődnek a gondok, mert akik azért szerettek mert olyan voltam, és most más vagyok, ami megijeszti az embereket, mert én folyton más és más vagyok, napról napra megváltozom.

Álruha

Bájos mosoly lebegjen ajkaidon, még ha valójában vérzik is szíved, ne lásson át a mosolyodon a kíváncsi tömeg, mert ők úgy se értenék, mert senki se értheti mit érzel valójában... Inkább mosolygok minthogy sírjak a sírás nem segít, de ha rám mosolyogsz valakire az általában vissza mosolyog rád, és már is jobb a kedve mindenkinek. Ritkán sírok, de akkor sem azért mert fáj itt belül, nem fáj nekem már semmi "ha egy késsel meg vágsz, az sem fáj" mert nincs minek fájnia kéne a szív fájdalma a legkeserűbb, de az én szívem már nem fáj mert nem érez talán jobb is így, szeretem az életemet szeretem a világ aprócska csodáit, melyet barátaimmal töltött idő okoz nekem, de semmi több... eddigi életem során mindössze egyszer voltam szerelmes, voltak barátok kik jöttek mentek, de minden elmenő elvitt belőlem valamit, ami már sosem jön vissza... én is hibázom mint minden ember, de nem szabad össze törnöm, mert nem engedhetem meg magamnak. A szüleimet és testvéreimet szeretem, de vajon ők is szeretnek? Ha egyszer felkelnék és elindulnák a nagy világba egyes egyedül vajon lenne akinek hiányoznák esetleg velem is tartana? Az embereknek egyik csodás tulajdonsága a felejtő képesség és a rossz akarás, ugyan akkor ott van a szerelem, de mitől szerelem a szerelem? Erre senki se felel mert mint minden ez is többértelmű, mindenki számára mást jelent van akit a testiség és a pénz hajt, s van akit a félelem, félelem a magánytól és az elmúlástól. Sokat gondolkodtam, pedig nem kéne sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha senki se gondolkodna a dolgok csak úgy megtörténnének jó dolgok és rossz dolgok mind-mind semleges és üres érzelem, de kérdem én akkor hol itt az értelem?

2010. július 8. Amikor szivárványszínű lett az égbolt *.*

2010. július 8.-a amikor is szemem láttára szivárvány színű lett az egész ég nem csak egy csíkba, hanem az egész és olyan volt mint egy hatalmas szivárvány. Haza felé a buszon láttam meg és muszáj volt lefényképeznem, hogy megtudjam mutatni nektek is. Így nem annyira szép, de látnotok kellett volna élőbe valami mesés volt nem is érhetett volna jobban véget a nap, és jobban sem kezdődhetett volna, ugyanis ma találkoztam először Vele. Az új évi fogadalmamnak ezzel annyi, de bízom benne a Niki nem fogja elfelejteni és nem enged kibújni alóla. Na de vissza térve 15:13-mas busszal mentem fel Várpalotára ott találkoztam vele a pályaudvaron. Végül nem tudom miért mentem el, nem szeretem a vak "randikat" csak úgy hipp-hopp még sosem láttam, de miért ne? Csodás nap volt, és ő közel is lakik 19 éves és leginkább a shrek-es szőkéhez tudnám hasonlítani, de azért szerethető. Fogjuk rá valamennyire megtanított biliárdozni is, bár amit szerencsétlenkedtem azt meg kellett volna örökíteni az utókor számára, hogy tudjanak min nevetni, azt sem tudtam, hogy kell megfogni azt a botszerűséget és hát a golyókat is elég nehezen találtam el. Le kísértem edzésre, mert focizik ott voltak a haverjai, akik nekem nagyon szimpatikusak bár Atesz figyelmeztetett, hogy valószínű szívatni fognak, mert mindig azt csinálják, ha új lány jön hozzájuk. Ezért nem ért meg lepetésként mikor neki álltak a szócsatának, de rájuk hagytam. A legviccesebb talán az volt, amikor megkérdezték nem e áll szándékomban feljelenteni az Ateszt, pedofíliáért. Amíg Atesz be állt focizni én leültem és néztem, focizni ugyan nem tudok én inkább csak nézni szeretem, valahogy nincs tehetségem az efféle labdás játékokhoz, de ahogy ott ültem és néztem őket, meghallottam egy kis cica nyávogását, egy darabig lestem, hogy honnan jöhet és akkor megpillantottam egy vörös kölyök macskát és oda jött hozzám átbújt a kerítésen és bele ült az ölembe... nagyon aranyos volt nekem is kell egy kiscica, azóta Atesz haverjai úgy hívnak cica lány. :) Szegény macsek párszor beszaladt a focipályára és majdnem ő lett a foci labda, de szerencsére Atesz megmentette... Nagyából ennyi volt az a bizonyos 8.-a amikor is haza felé tartva szivárványba borult az ég és megkérdezte járnék e vele? és én igen-t mondtam. :)

Újra aktívan!

Kedves olvasóim! 

Sajnálom, hogy egy időre szüneteltetnem kellett a blogom, de nem éreztem késztetést arra, hogy le írjam az eseményeket. Történtek azóta jó és rossz dolgok is az életemben... Főleg rossz ezért is nem írtam le, fontolgattam, hogy befejezem a blogot és nem írom tovább a minden napjaimat, de miért tenném, ha már ennyit dolgoztam vele és, kaptam vissza jelzéseket is, hogy tetszik nektek a blogom és amiket írok, ezek nagyon jól estek és barátokat is találtam így blogon keresztül, szeretem olvasni a blogokat, amiket írnak és segíteni nekik ha megkérnek rá. Szóval az a lényeg arra jutottam, hogy nem fogom abba hagyni a blogot, addig amíg legalább 1 ember olvassa a blogomat. Nem régiben történt egy kis baki, amikor új külsőt, akartam a blogomnak és eltűnt róla minden formázás, a betűtípusok és az is, hogy hányan jártak itt az oldalamon ez kicsit fel idegesített, mert már több mint ezren megnézték a blogomat... Na de most egy kicsit vissza térek arra, mennyi minden történt... Először is nagyon sokat találkoztam Nikivel és Regivel is, ez által elhanyagoltam a barátomat, amiért ő nagyon megharagudott rám és ki rakta a szűröm, de talán jobb is ez így elhatároztam mostantól szünetelek pasi téren ez ment is 3-4 napig, amikor is felhívott egyik ismerősöm, hogy nem e lenne kedvem találkozni vele, mondom miért is ne? Találkoztunk és hát úgy alakult, hogy össze jöttem vele. Aranyos fiú leszámítva a tisztaság mániáját, ami néha zavar nem mintha szeretném a koszt, de van amikor kicsit idegesítővé válik elvégre én szeretem a zűrzavart és a katasztrófát. A személyiségem is jócskán más lett a hajam is kiszőkült és mondhatni élvezem az életemet, szeretek mezítláb közlekedni az utcán és szappan buborékot fújni...ja és éljen a Világ Béke. Most már semmi sem állhat az utamba távol tőlem minden rossz emlék és baj. Nyár van hajrá! :D