Panoráma A 10 Éves London Eye-ról!

 Az iskola indít egy kirándulást, amire minden képen elszeretnék majd menni, sajnos nagyon drága ezért anyumék nem mondták biztosra. Már több mint 3 éve kiszeretnék jutni Londonba és ez egy csodálatos lehetőség lenne rá, a kirándulás pont őszi szünetre esik ezért még a suliból se kéne hiányoznom. Remélem sikerül össze kaparni annyi pénzt amennyi kell, mert nem kevés és október végén már utazhatnék is. A menetrend itt megtalálható. Az útvonal először is mennénk Hegyes halomba onnan, pedig Ausztráliába, Németországba és Belgiumba, megnéznénk Brüsszelt is és végül Franciaországban kötnénk ki, majd másnap megérkeznénk a kikötőbe és átkelnénk komppal Canterburybe, reggel pedig go London, ahol megnéznénk a csodálatos várost és a szívem csücskét a London Eye-t, ahonnan belátni egész Londont... Eszméletlen jó lenne elmenni, de nem fogok bele halni abba se, ha még se jutok ki. Ma földrajz órán be jött az osztályba a tánc tanár és azt mondta mindenkit szeretettel vár a jazz tánc csapatába, a jazz nem áll hozzám túl közel, de kedvet kaptam a tánchoz és eszembe jutottak a régi emlékek a bemelegítésről és, hogy mennyire sikerült meggyűlölnöm a táncot hála a kedves tanáromnak, aki itt tanított egy ideig minket, nem vagyok egy nagy tehetség sőt, mondhatni kétballábas és görcsös a mozgásom még is szerettem táncolni, de pár éve már abba hagytam, és most éppen itt az ideje annak, hogy újra belevágjak. A suliban ugyan kissé lemaradtam, mert egy teljes hetet betegeskedtem, és szerintem most még betegebb vagyok mint akkor, de nem is kell csodálkozni, hiszen elkevertem a recepteket és ezért nem is szedtem be a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos, de valahogy majd csak túlélem. Ma csak 5 órám volt ezért viszonylag elég hamar haza is értem, Attilának 8 órája volt, reméltem hogy ma azért még láthatom, de nem jött össze, nem ért rá, mert segítenie kellett otthon. Este felhívott, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, nagyon hiányzik észveszejtően, mikor nincs velem, vagy valami miatt le kell mondanunk a találkát a mellkasom elnehezedik, mintha egy hatalmas kő lenne a helyén, ami egyre nehezebb lesz, nagyon hiányzik most is, azt mondta holnap be jön egy puszira, de vajon kibírom én addig? Olyan szomorú és kedvetlen vagyok nélküle, ebbe beleőrülök, van hogy bánt szavakkal, de tudom hogy nem szándékosan teszi ezt és legtöbbször bocsánatot is kér, van hogy veszekedünk nem túl ritkán, de képtelen lennék elviselni a hiányát, nagyon megkedveltem.

Szabadnapon vagyok

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni ...és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó... Ezt az idézetet Facebook-on találtam és szerintem nagyon igaz ezért gondoltam megosztom veletek és kívánom váljon hasznotokra engem elgondolkodtatott ez az idézet és arra jutottam, hogy én tudom mit jelent élni, de a legfontosabb szerintem, hogy én azt is tudom mit jelent szeretni és várni hogy vajon mikor láthatod legközelebb és félni, hogy elveszíted. Reggel megint csak volt időm pihenni, mint ahogy ma is lesz, egész nap takarítottam egyenként lemostam mind a 152 db energia italos dobozomat és egyenként vissza is pakoltam őket a szekrényemre, ezzel eltelt egy kis idő, legalább addig sem unatkoztam, közben pedig a Verával msneztem, mostanában elég jól elbeszélgetünk, kezdem megkedvelni jó, hogy van egy új barátom az osztályban, de mondtam neki, hogy ha minden igaz jövőre vissza szeretnék menni Pápára tanulni és anyuék is megengedték, mert tudják hogy gyűlölök Várpalotára járni suliba, de Vera megkért hogy maradjak mert végre neki is van egy barátja az osztályban, ez nagyon jól esett és bele gondolva már nincs is miért vissza mennem Pápára, Dorinával is teljesen megszűnt a kapcsolatom, ami sajnálatos mivel én azt hittem ennél erősebb a barátságunk, de tévedtem. Még nem tudom mi lesz jövőre, Attila azt mondta fél évkor nem megy át Gyöngyösre, de jövőre valószínű, én nem akarom hogy elmenjen, de azt sem akarom, hogy azért maradjon mert én arra kérem, ha maradni akar úgy is velem marad, ha nem akkor sem tarthatom vissza, mert nem tehetem.

...de csak csalódások érnek!

Kicsit kijöttem a gyakorlatból, hiszen már nagyon régen írtam a blogomba, lehet már nem is olvassák annyian mint régen, de én fontosnak érzem, hogy folytassam a blogolást. Tegnap elmentem orvoshoz, és kiírtak jövőhét hétfőig, akkor kell vissza mennem ellenőrzővel együtt. Attilával is kibékültem, mert volt egy kis nézet eltérésünk, amiről kiderült, hogy nem is igaz és csak eltúloztam, de most már minden happy. Ma sikerült összetűzésbe kerülnöm anyumékkal, mert megláttak valamit amit nem kellet volna és nem értették miért tettem, mert hogy eddig semmi probléma nem volt velem mindig jól viselkedtem és rendesen tanultam, most meg szét vagyok csúszva, mondhatni ideg roncs lettem. Hiányzik a cigaretta, de le tettem mert Attilát zavarja és be vallom én is hülyeségnek tartom, de mikor ideges vagyok, akkor annyira jó elszívni egy szálat, olyankor megnyugtat. Délután felmentem Attilával Veszprémbe, mert vízipipa dohányt akart venni én meg fültágítót. Felmentünk a sétáló utcán, az utca telis-tele volt diákokkal, de nem csoda hiszen iskola idő volt még és mindenki igyekezett haza, én ma nem mentem iskolába ezért volt időm kipihenni magam még is úgy éreztem mintha már ezer esztendeje nem aludtam volna és még a fejem is fájt, Attila csak elmosolyodott rajtam, hogy én vagyok fáradt mikor ő egész délelőtt dolgozott. Hát igen ez lennék én fáradt szédült balga egy nőszemély. Végül is vettünk mindent, amit akartunk Attila dohányt én pedig egy pink 8mm-es szilikon fültágítót, nagyon tetszik viszont még kicsi a fülem és nem tudom bele tenni, de majd idővel sikerülni fog. Haza felé a buszon ülve arra gondoltam milyen jó is lesz holnap, megint találkozni Attilával, nagyon megszerettem, bár ő azt mondja még fiatal vagyok és ezért nem mondja nekem, hogy "örökké" mert hogy még ki kell, hogy éljem magam, de mi van akkor ha én vele akarom kiélni magam? Nem mutatom, de van hogy rosszul esik, hogy ilyeneket mond nekem, de én most először érzem úgy hogy képes lennék le élni vele az életemet és ez nagy szó, mert sosem hittem az ilyen komoly kapcsolatokba, de őt nem akarom elveszíteni semmi képen.

A boldogságot hajszolom...

Üdv kedves olvasók! Egy jó ideig szünetelt a blogom, mert nem volt időm, hogy írjam és be vallom kedvem se nagyon, de most úgy döntöttem hogy újra neki kezdek csöppet sem eseménytelen életem megörökítésének. A nyár egyszerűen eszméletlen volt, élveztem szinte minden egyes kis pillanatát, melyeket azokkal tölthettem akiket szeretek, de minden éremnek 2 oldala van. Volt, hogy nevettem és volt, hogy sírtam, de most csak a jóról szeretnék írni, mert ha újra elolvasom ezt a bejegyzést csak a jóra akarok vissza emlékezni. Hol is kezdjem július 8. - Találkoztam Attilával, akivel még aznap össze is jöttem, sok akadályon és vitán vagyunk túl és még egy szakításon is, a nyár nagy részér vele töltöttem, amit persze nem bántam meg. Volt hogy azt kívántam bár csak meg se ismertem volna, de ez butaság, a sok rossz ellenére én így szeretem és nem akarom elveszíteni, bár tudom sokszor felidegesítem és ő is engem, de nekem ez így jó, mert a tudat, hogy elveszíthetem egyszer az mindennél rosszabb... A nyár összesítve jó volt és remélem a 2011-es nyár is legalább fele ilyen jó lesz. Sok helyen megfordultam és sok új embert megismertem többek között voltam Tapolcán, Nemesgulácson, Székesfehérváron, Veszprémbe, Tamásiba, Döbröközön, Balatonfűzfőn és még egy rakat csodás helyen és rendezvényen. Volt szerencsém találkozni a régen látott ismerőseimmel Virággal, Istivel, Dorisszal és új embereket is megismerhettem Lalát, Petit, Mátét és Balázst, de a nyár elképzelhetetlen lett volna olyan igaz barátok nélkül, mint a Regi és a Niki! Köszönöm nektek ezt a csodálatos és emlékezetes 2010-es nyarat, ahol sok volt a móka a nevetés és a szeretet. 

De véget ért a nyár és megkezdődött a suli, amit a legkevésbé sem vártam, mivel édes kedves barátnőm, aki mindenkinél fontosabb nekem és olyan mintha a testvérem lenne elment másik iskolába Zánkára, nagyon hiányzik nekem a Regi igaz hétvégén látom, de nélküle olyan üres és unalmas itt minden, nagyon hiányzik, nem tudom meddig bírom még nélküle. Igaz itt az Attila, akibe vissza vonhatatlanul szerelmes lettem, de azt mondta fél évkor ő is elmegy Gyöngyösre, vagy is hétvégente látom csak, nem mutatom ki de nagyon félek, hogy elmegy és elveszítem... gondolni se merek arra mi lenne nélküle velem. Rossz így minden nincsen Regim és lehet Attilám se lesz, de ha ez még nem lenne elég így magában kiderült, hogy Gergő bácsi már nem tanít minket, és a Patrik is elköltözött Dévaványára, azt mondta ősszel vissza jön látogatóba, remélem is. Jött hozzánk 4 új diák is, az egyiket Zsuzsinak hívják 20 éves és virágkötő a szakmája, vele kijövök aranyos lány. Akkor ott van még a Zsanett, aki nekem szintén színpatikus és még 2 fiú osztálytársunk lett a Roland és a Laci, akik Bodajkról jöttek, velük nincs semmi bajom, de nem is lettek a kedvenceim. A padtársam az Adri lett ő volt tavaly is, jól kijövök vele is és ott van még a Vera, aki tavaly fél évkor jött úgy mint én, de csak most ismertem meg, aranyos lány és remélem jó barátok leszünk. ^^ Azért még sem olyan rossz most a suli leszámítva azokat, akik még mindig úgy gondolják joguk van engem megalázni és bántani... mára ennyit akartam most megyek a dokihoz mert beteg vagyok. Jó olvasást, Sziasztok :)