A szilvesztert a barátommal töltöttem, Balatonfűzfőn. A táj az mesés volt, bár nem volt sok kedvem ott lenni, már mint nem a barátom miatt hanem úgy alapból nem volt kedvem ehhez az egész új évi felhajtáshoz, nem egy helyre hívtak a barátaim is, választhattam volna, hogy hová menjek, de végül a barátom mellett döntöttem. Azt hiszem az első nap elég jól is sikerült le mentünk a Balaton szépen be volt fagyva, amin persze sikerült hanyatt vágódnom és elrántani, azt aki fel akart segíteni. Volt ott 2 kutya is a jégen egy kővel játszottak illetve úgy védték, mintha egy nagy darab sonka lenne és össze vissza hurcolták, amikor valaki el akarta hajítani a követ az egyik kutya rá mordult, hát így járt nem szép dolog mások nehezen megszerzett kövét piszkálni. Az este is elég jól sikerült az egyik lánnyal hupikéktörpikéket énekeltünk aztán az este végére a vízipipát is sikerült be izzítani. Éjfélkor koccintottunk valami iszonyatos tescos pezsgővel, amit nem tudtunk meg inni, de azért élveztük. Éjfél után mindenki elvonult aludni, már akinek sikerült. Hogy nekem miért nem sikerült azt nem szeretném részletezni, mert lehet megsértenék vele egy két emberkét. Másnap kimásztunk az ágyból, hogy után töltsünk igazság szerint én haza akartam menni nem éreztem magam jól. A barátom el kezdett inni és közölte ő most be fog rúgni, ettől én ideges lettem, pedig ez hülyeség mert előző este bennem is volt egy kis alkohol, na de a lényeg, hogy ki idegeltem magam és elkezdtem be pusztítani minden alkohol tartalmú innivalót, amit találtam a barátom mondta, hogy elég lesz de ha én elkezdek inni nem lehet nekem parancsolni, szval eltűntem egy kis piával és ki hoztam egy törcsit is és volt nálam egy hajlakk is... egy másik lánnyal elbújtunk a ház mögé és elkezdtük pusztítani a hajlakkomat is. A barátom ki jött a házból és észre vette, hogy mit alkotok, hát mondanom se kell, hogy a házi gazda se repesett az örömtől, később mikor elkezdtem józanodni nagyon bűntudatom volt és szégyeltem magam. Haza felé nagyon rosszul lettem hányinger, fejfájás minden ami kell ezért a szilveszterem 2 teljes napra nőtte ki magát, de a legrosszabb még csak ez után jött, amikor Várpalotára értünk, mert így nem mehetek haza, ezért a barátomékhoz mentünk ott pedig az anyukája hozott nekem hánytatós vödröt, amit sikerült is megtöltenem. Ezt követően ki terültem és el aludtam és olyan 4-5 óra tájékán értem haza még eléggé kába állapotba, este még le jött a barátom és bent aludt. Azt mondják az ember a saját kárán tanul, de az a bölcs, aki más kárán tanulja meg mit nem szabad csinálni, na én sajnos nem vagyok bölcs én egy kis hülye vagyok és nem tanulok a magam bajából sem nem, hogy máséból. Azóta viszont nem élek a káros szenvedélyeimmel le mondtam róluk egy jó időre, meg szeretnék változni.
"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."
2011. január 20., csütörtök
2010. december 27., hétfő
Rossz Karácsony?
Boldog Karácsonyt minden kedves látogatónak utólag is. Az idei karácsonyom se volt jobb mint a tavalyi eggyel talán nem volt ünnepi hangulatom, hiányzott a karácsonyfa illat, volt karácsonyfánk igaz, de mű szépnek szép volt, de még se az igazi. A család meg a szeret ünnepe a karácsony még se érzem, hogy jól érezte volna magát bárki is karácsonykor, én legalább is elégé magam alatt voltam, egyéb okok miatt, amiket most nem szeretnék részletezni a lényeg, hogy egy világ dőlt össze bennem és már épp ideje volt mert valaminek a vége az mindig valaminek a kezdete. Úgy érzem meg változtam, de mese ugyan az csak mások a szereplők, és rajtam áll, hogyan alakítom ezt a mesét vajon megint elrontom, mint az előzőt vagy netán már el is rontottam? Ebben a hónapban töltöttem a 16. születés napomat, ami megint nem volt nagy szám a papámról kiderült, hogy leukémiás és csak pár napra jöhet haza az ünnepek miatt, aztán vissza kell neki menni a kórházba. A macskám is meghalt, elgázolták pont a születésnapom előtt néhány nappal, éppen a barátomat kísértem ki a buszra, mikor ki léptünk az utcára és meg pillantottam a kicsi testét az út közepén, minden csupa vér volt, és mintha belém vágott volna egy érzés a földre rogytam és elkezdtem sírni, mintha csak muszály volna a cica akkor még élt és megpróbált fel kelni, de már hasztalan volt minden... Az egyik szeme a ki folyott a másik pedig be vérzett a pici teste az aszfalthoz volt ragadva. Ati meg próbált vigasztalni, és haza akart kísérni, de én maradtam neki meg mennie kellett a buszra. Felhívtam apát, hogy jöjjön és segítsen be vinni a macskát. Egész éjszaka kint voltam vele, de reggelre meghalt... Én csak annyit mondok köszönöm, köszönöm annak aki képes elgázolni egy kismacskát! Remélem neki is szép karácsonya volt, legalább olyan mint nekem. Születés napomat otthon töltöttem Attilával. Rá 1-2 napra pedig meg örült az apám, be akart zárni a házba és le szerelte az ajtómat, úgy kiabált velem, hogy szerintem a szomszéd faluba is hallották, még se érdekelt senkit, vajon ha segítségre lenne szükségem azt se hallanák meg? Az ablakomon át menekültem ki a fagyos utcára, miközben az apám torka szakadtából kiabált utánam, hogy soha többé haza ne menjek..
2010. november 10., szerda
Őszi szünet
Október 30.-án utaztam ki Berlinbe, Londonba és Párizsba. Képeket majd később teszek fel ha jó lesz a fényképezőgépem. Nagyon jó volt elmenni és világot látni, a honvágyam viszont nem volt kicsi, ilyet talán még sose éreztem eddigi életem során, messze voltam az otthonomtól a barátaimtól és a családomtól és a legrosszabb az volt, h tudtam ha meggondolom magam akkor sem mehetek előbb haza és ez szörnyű volt. Mindenek előtt viszont ki szeretném jelenteni, h új szerelmem Berlin lett, valami le írhatatlanul gyönyörű volt, én csak annyit mondanák, h szép volt minden, az emberek a házak a csatornák, amelyeken hajókázni lehetett és a bolt kirakatok, mintha nem is ebben a világban lettem volna, vissza akarok menni... London is szép volt, de azt hiszem kicsit másra számítottam, mint amit kaptam Londontól, de kétség sem fér hozzá, hogy a London Eye-hez nincsen fogható, a kékkel kivilágított fák és a kilátás, na meg az őrség váltás és a lovas rendőrök csoda szép volt, de még sem érzem úgy h képes lennék én oda kint lakni. Párizsban meg kicsit tömeg iszonyom lett, annyi sok ember volt egybe tömörítve, hogy komolyan mondom rosszul lettem és az a sok szemét meg az össze firkált falak undorító volt és ennyi... DisneyLand viszont olyan szép volt, hogy ha ott maradhattam volna én még most is ott lennék, csipkerózsika palotájától a kísértetházon át a csillagok háborújáig mindent megtaláltunk mi szem szájnak ingere. A bökkenő csak az volt, h az utolsó nap amikor DisneyLand-ben voltunk egész álló nap szakadt az eső és se esernyő se esőköpeny nem volt nálunk és elég rendesen megáztunk és meg is betegedtem, a héten nem is mentem suliba hnap kell vissza mennem a dokihoz de egyre betegebb vagyok köhögök, lázas vagyok és már az orrom is vérzik, pedig szedem a hülye gyógyszereket, amiket felírtak, mikor persze nem szedem, akkor 1-2 nap alatt meggyógyulok, de most h szedem egyre betegebb leszek, hogy van ez?? Na mindegy ha lesz időm akkor még írok, de most vissza fekszem aludni. :)
2010. október 3., vasárnap
Wombatocskák és fülescicák
Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat. A Tegnapi nap nagyon jó volt! Végre találkoztam az én Regimel, már nagyon régen láttam és jó volt újra látni és beszélni vele, már nagyon hiányzott nekem a sok hülyeség és a jelenléte, a szokásos buszmegállóban találkoztunk és onnan elmentünk energiaitalért és chipsért a boltba, Regi kobrát vett én viszont vittem megammal zöld watt-ot oda vagyok érte nagyon finom és édes. Elsétálgattunk aztán elmentünk, hogy kihívjuk a Szaszát is, de nagy valószínűséggel nem volt otthon se ő se senki. Szóval elmentünk a focipályára volt ott egy elég ronda kis meg nem mondom milyen fajta kutya, Regi szerint dorombolt, de szerintem csak röfögött szegény kutya, anyuéknak elő is adtam, hogy kell nekem egy kutya, de nem engedték meg azt mondták sokat eszik, úgyhogy nem lehet, meg hogy megeszi a papucsot és a szomszéd nyanyus meg mérgezné, mondjuk ez tök igaz... úgyhogy maradok a halaknál anya épp ma reggel mondta, hogy látott akváriumot, ami nem is annyira drága, és van hozzá felszerelés is, most azon gondolkodik, hogy meg e vegye, mert ugye a Londoni út se lesz túl olcsó és hát nem vagyunk milliomosok, de majd megoldjuk mondta anya.
A fülemet meg végre sikerült kitágítanom 8mm-re és bele is tettem a jack-es fültágítómat, a hajamat pedig alul pinkre festettem. Nekem most jelenleg így tetszik a külsőm, ahogy van, csak a frufrum lehetne kicsit hosszabb, de nem baj majd megnő, én türelmes leszek és kivárom, nem mintha lenne más választásom. Este lejött hozzám Ati és együtt aludtunk, nagyon jó volt, hogy itt van velem, igaz aludni nem nagyon aludtunk, mert kicsi volt az ágy és nem fértünk el. Néztünk filmet és elmentünk a boltba is. A kedvenc filmemet tettem be a Kárhozottak Királynőjét, igaz hogy már annyiszor láttam, hogy a film szövegét kívülről fújtam, de azért jó volt. Ati észre vette, hogy nem is a filmet nézem, hanem őt... hát igen, de nem tehetek róla ő valahogy jobban lekötötte a figyelmem mit a film. Reggel nagy nehezen felkeltünk és haza ment én pedig, itthon maradtam, hogy megírjam a hülye esszémet. Nagyából ennyi volt a hétvége hétfőn mehetek suliba nem sok kedvel mivel Regi még mindig Zánkán van és nincs valami sok barátom a suliba és magányosnak érzem magam ott, pedig nagyon sokan járnak a suliba, de valahogy senkivel sincs meg az a bizonyos közös hang...
Rajz óra
"A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos." (Marilyn Manson) A rajzolás számomra olyan, mint mások számára a beszéd, a rajzolás felszabadító érzés, nem kell ki mondanod az érzelmeidet elég ha lerajzolod őket, már is kiadtad magadból mindazt ami nyomaszt vagy éppen örömet okoz. Egy hónapba 20 db rajzórám van, ebből a hónap utolsó hetében művészet történelmet tanulunk, Őskori művészet, Egyiptomi stb... Legutóbb a Stonehenger-ről tanultunk amiből persze még a mai nap esszét is kell írnom, mondanám fú a fenébe semmi kedvem hozzá, de valójában engem nagyon érdekel ennek a különös építménynek a története, hogyan építhették, kik és miért? Még nem tudom mit fogok róla írni az esszében, de érzem jól fog sikerülni, legalább is remélem. A hónap többi 18 órájában pedig rajzolunk, az előző feladat az volt, hogy készítsünk el egy picaso festményt és fessük meg, én a gitáros koldust választottam, egész éjszaka azon dolgoztam, hogy elkészüljek vele egy szemhunyásnyit sem aludtam, de megérte a tanár úrnak annyira meg tetszett a festményem, hogy rögtön két db ötöst is adott rá, de azt meg kell hogy mondjam szenvedtem vele, mire befejeztem főleg mivel, eddig csak az oviban festettem, az pedig már elég régen volt. Az elismerés viszont mindennél többet jelent nekem és ösztönöz, hogy hajtsak és kihozzam magamból a legjobbat. Szünetben unalmamban, a telefonomat néztem és találtam benne egy fényképet a legjobb bnőmről, és le is rajzoltam, nem lett annyira jó, de majd legközelebb jobban megfogom rajzolni. Az új munka amin dolgoznom kell "Mit tud a láb" címet viseli, még nincs ötletem hogyan fogjak hozzá, de még van rá egy hetem, hogy kitaláljam. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

