Miért csak a jók mennek el? Miért pont nekik nincs itt hely?

A West Balkánban történt tragédia után nem hittem volna, hogy mostanába történhet még valami szörnyűség, de rosszul hittem, egyszerűen nem tudom fel fogni, hogy miért kell azoknak meghalni, akiknek még nem kéne, én még nem voltam erre felkészülve papa! Nem kelet volna még itt hagynod bennünket. Tegnap reggel mentél el, de mond hová és miért éppen most? El sem tudtam búcsúzni, tudom beteg voltál már régóta és a sok doki csak csinálta a fejét, közben nem tudtak semmit se, a rák vitt el a cukor betegséged, dehogy is egy hülye bőrfertőzés amit a kórházban szedtél össze, de én nem tudhatom ezt biztosan nem vagyok sokat tanult fő orvos, de még csak ápoló sem. Egyetlen dologban viszont biztos vagyok, te úgy élted az életedet, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, és ezt onnan tudom, hogy mikor elmentél mindenki sírni és mindenkinek hiányozol. Örülök, hogy úgy nőttem fel, hogy itt voltál velem, megdicsérted a legóváram és azt mondtad nekem akár építész is lehetnék, és ha aznap már tele ettem magam édességgel és anya azt mondat, hogy nincs több kislányom mert kilyukadnak a fogacskáid, te voltál az akinek megesett a szíve az édes szájú kis csöppségen ezért behívtad a konyhába és adtál neki még egy cukrot, vagy ha már elfogyott, akkor édeskét, azt a pici kerek fehér színű édes kis édesítő szert sosem felejtem el, az édeskéről mindig te jutsz majd az eszembe. De nem csak nekem hiányzol azzal, hogy elmentél magad mögött hagytad szerető feleséged, gyermekeidet, unokáidat, ükunokáidat és barátaidat is. Anya azt mondta, hogy sokat szenvedtél a kórházba és, hogy sokkal jobb neked most, hogy már nem kell szenvedned, de nekünk akik itt maradtak tovább kell élnünk és ez az igazi szenvedés a szív fájdalma, mit akkor érzünk, amikor valaki akit szeretünk örökre lehunyja két szemét és nem kel fel többé, még csak tegnap mentél el, de belőlünk is el vittél valamit ezt mindenki érzi, el vittél valamit, ami már soha többé nem tér vissza hozzánk. A temetés még nem tudom mikor lesz, anyuék ma mentek elintézni a papírokat, abban a bányász egyenruhában helyeznek majd nyugalomba, amire már régóta vigyáztál a szekrényedben, abban a gyönyörű egyenruhában, amit még egyszer sem vettél fel, ne hogy tönkre menjen. Nyugodj békében Papa!