"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2011. január 22., szombat

Miért nehéz?

Miért nehéz?
Vajon miért fáj?
Miért remegek?
S miért mardossa lelkemet hiány?
Miért érzem azt, hogy a lelkemben üres minden, hogy nélküle szívem élettelen?
Miért fog el bántó gondolat, hogy vajon ő szeret engemet?

Miért hagyom, hogy a fájdalom, melyet hiányakor érzek magával ragadjon s szomorúságban éljek?
 Miért bántom, ha számomra ő a minden?
Miért nem ölelem, ha velem van éppen?
Miért nem csal arcára mosolyt ha lát,
Vagy ha még is miért nem ölelem, 
apró de épp oly csodás testét, át?
"Nem bírok nélküled élni,
Nem bírom elviselni hányod,
Tiéd a lelkem, a szívem,
s a testem."

-Kérlek ölelj meg!-

A te Atid!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése