Őszi szünet

Október 30.-án utaztam ki Berlinbe, Londonba és Párizsba. Képeket majd később teszek fel ha jó lesz a fényképezőgépem. Nagyon jó volt elmenni és világot látni, a honvágyam viszont nem volt kicsi, ilyet talán még sose éreztem eddigi életem során, messze voltam az otthonomtól a barátaimtól és a családomtól és a legrosszabb az volt, h tudtam ha meggondolom magam akkor sem mehetek előbb haza és ez szörnyű volt. Mindenek előtt viszont ki szeretném jelenteni, h új szerelmem Berlin lett, valami le írhatatlanul gyönyörű volt, én csak annyit mondanák, h szép volt minden, az emberek a házak a csatornák, amelyeken hajókázni lehetett és a bolt kirakatok, mintha nem is ebben a világban lettem volna, vissza akarok menni... London is szép volt, de azt hiszem kicsit másra számítottam, mint amit kaptam Londontól, de kétség sem fér hozzá, hogy a London Eye-hez nincsen fogható, a kékkel kivilágított fák és a kilátás, na meg az őrség váltás és a lovas rendőrök csoda szép volt, de még sem érzem úgy h képes lennék én oda kint lakni. Párizsban meg kicsit tömeg iszonyom lett, annyi sok ember volt egybe tömörítve, hogy komolyan mondom rosszul lettem és az a sok szemét meg az össze firkált falak undorító volt és ennyi... DisneyLand viszont olyan szép volt, hogy ha ott maradhattam volna én még most is ott lennék, csipkerózsika palotájától a kísértetházon át a csillagok háborújáig mindent megtaláltunk mi szem szájnak ingere. A bökkenő csak az volt, h az utolsó nap amikor DisneyLand-ben voltunk egész álló nap szakadt az eső és se esernyő se esőköpeny nem volt nálunk és elég rendesen megáztunk és meg is betegedtem, a héten nem is mentem suliba hnap kell vissza mennem a dokihoz de egyre betegebb vagyok köhögök, lázas vagyok és már az orrom is vérzik, pedig szedem a hülye gyógyszereket, amiket felírtak, mikor persze nem szedem, akkor 1-2 nap alatt meggyógyulok, de most h szedem egyre betegebb leszek, hogy van ez?? Na mindegy ha lesz időm akkor még írok, de most vissza fekszem aludni. :)

Wombatocskák és fülescicák

Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat. A Tegnapi nap nagyon jó volt! Végre találkoztam az én Regimel, már nagyon régen láttam és jó volt újra látni és beszélni vele, már nagyon hiányzott nekem a sok hülyeség és a jelenléte, a szokásos buszmegállóban találkoztunk és onnan elmentünk energiaitalért és chipsért a boltba, Regi kobrát vett én viszont vittem megammal zöld watt-ot oda vagyok érte nagyon finom és édes. Elsétálgattunk aztán elmentünk, hogy kihívjuk a Szaszát is, de nagy valószínűséggel nem volt otthon se ő se senki. Szóval elmentünk a focipályára volt ott egy elég ronda kis meg nem mondom milyen fajta kutya, Regi szerint dorombolt, de szerintem csak röfögött szegény kutya, anyuéknak elő is adtam, hogy kell nekem egy kutya, de nem engedték meg azt mondták sokat eszik, úgyhogy nem lehet, meg hogy megeszi a papucsot és a szomszéd nyanyus meg mérgezné, mondjuk ez tök igaz... úgyhogy maradok a halaknál anya épp ma reggel mondta, hogy látott akváriumot, ami nem is annyira drága, és van hozzá felszerelés is, most azon gondolkodik, hogy meg e vegye, mert ugye a Londoni út se lesz túl olcsó és hát nem vagyunk milliomosok, de majd megoldjuk mondta anya.

A fülemet meg végre sikerült kitágítanom 8mm-re és bele is tettem a jack-es fültágítómat, a hajamat pedig alul pinkre festettem. Nekem most jelenleg így tetszik a külsőm, ahogy van, csak a frufrum lehetne kicsit hosszabb, de nem baj majd megnő, én türelmes leszek és kivárom, nem mintha lenne más választásom. Este lejött hozzám Ati és együtt aludtunk, nagyon jó volt, hogy itt van velem, igaz aludni nem nagyon aludtunk, mert kicsi volt az ágy és nem fértünk el. Néztünk filmet és elmentünk a boltba is. A kedvenc filmemet tettem be a Kárhozottak Királynőjét, igaz hogy már annyiszor láttam, hogy a film szövegét kívülről fújtam, de azért jó volt. Ati észre vette, hogy nem is a filmet nézem, hanem őt... hát igen, de nem tehetek róla ő valahogy jobban lekötötte a figyelmem mit a film. Reggel nagy nehezen felkeltünk és haza ment én pedig, itthon maradtam, hogy megírjam a hülye esszémet. Nagyából ennyi volt a hétvége hétfőn mehetek suliba nem sok kedvel mivel Regi még mindig Zánkán van és nincs valami sok barátom a suliba és magányosnak érzem magam ott, pedig nagyon sokan járnak a suliba, de valahogy senkivel sincs meg az a bizonyos közös hang...

Rajz óra

"A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos." (Marilyn Manson) A rajzolás számomra olyan, mint mások számára a beszéd, a rajzolás felszabadító érzés, nem kell ki mondanod az érzelmeidet elég ha lerajzolod őket, már is kiadtad magadból mindazt ami nyomaszt vagy éppen örömet okoz. Egy hónapba 20 db rajzórám van, ebből a hónap utolsó hetében művészet történelmet tanulunk, Őskori művészet, Egyiptomi stb... Legutóbb a Stonehenger-ről tanultunk amiből persze még a mai nap esszét is kell írnom, mondanám fú a fenébe semmi kedvem hozzá, de valójában engem nagyon érdekel ennek a különös építménynek a története, hogyan építhették, kik és miért? Még nem tudom mit fogok róla írni az esszében, de érzem jól fog sikerülni, legalább is remélem. A hónap többi 18 órájában pedig rajzolunk, az előző feladat az volt, hogy készítsünk el egy picaso festményt és fessük meg, én a gitáros koldust választottam, egész éjszaka azon dolgoztam, hogy elkészüljek vele egy szemhunyásnyit sem aludtam, de megérte a tanár úrnak annyira meg tetszett a festményem, hogy rögtön két db ötöst is adott rá, de azt meg kell hogy mondjam szenvedtem vele, mire befejeztem főleg mivel, eddig csak az oviban festettem, az pedig már elég régen volt. Az elismerés viszont mindennél többet jelent nekem és ösztönöz, hogy hajtsak és kihozzam magamból a legjobbat. Szünetben unalmamban, a telefonomat néztem és találtam benne egy fényképet a legjobb bnőmről, és le is rajzoltam, nem lett annyira jó, de majd legközelebb jobban megfogom rajzolni. Az új munka amin dolgoznom kell "Mit tud a láb" címet viseli, még nincs ötletem hogyan fogjak hozzá, de még van rá egy hetem, hogy kitaláljam. :)

Panoráma A 10 Éves London Eye-ról!

 Az iskola indít egy kirándulást, amire minden képen elszeretnék majd menni, sajnos nagyon drága ezért anyumék nem mondták biztosra. Már több mint 3 éve kiszeretnék jutni Londonba és ez egy csodálatos lehetőség lenne rá, a kirándulás pont őszi szünetre esik ezért még a suliból se kéne hiányoznom. Remélem sikerül össze kaparni annyi pénzt amennyi kell, mert nem kevés és október végén már utazhatnék is. A menetrend itt megtalálható. Az útvonal először is mennénk Hegyes halomba onnan, pedig Ausztráliába, Németországba és Belgiumba, megnéznénk Brüsszelt is és végül Franciaországban kötnénk ki, majd másnap megérkeznénk a kikötőbe és átkelnénk komppal Canterburybe, reggel pedig go London, ahol megnéznénk a csodálatos várost és a szívem csücskét a London Eye-t, ahonnan belátni egész Londont... Eszméletlen jó lenne elmenni, de nem fogok bele halni abba se, ha még se jutok ki. Ma földrajz órán be jött az osztályba a tánc tanár és azt mondta mindenkit szeretettel vár a jazz tánc csapatába, a jazz nem áll hozzám túl közel, de kedvet kaptam a tánchoz és eszembe jutottak a régi emlékek a bemelegítésről és, hogy mennyire sikerült meggyűlölnöm a táncot hála a kedves tanáromnak, aki itt tanított egy ideig minket, nem vagyok egy nagy tehetség sőt, mondhatni kétballábas és görcsös a mozgásom még is szerettem táncolni, de pár éve már abba hagytam, és most éppen itt az ideje annak, hogy újra belevágjak. A suliban ugyan kissé lemaradtam, mert egy teljes hetet betegeskedtem, és szerintem most még betegebb vagyok mint akkor, de nem is kell csodálkozni, hiszen elkevertem a recepteket és ezért nem is szedtem be a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos, de valahogy majd csak túlélem. Ma csak 5 órám volt ezért viszonylag elég hamar haza is értem, Attilának 8 órája volt, reméltem hogy ma azért még láthatom, de nem jött össze, nem ért rá, mert segítenie kellett otthon. Este felhívott, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, nagyon hiányzik észveszejtően, mikor nincs velem, vagy valami miatt le kell mondanunk a találkát a mellkasom elnehezedik, mintha egy hatalmas kő lenne a helyén, ami egyre nehezebb lesz, nagyon hiányzik most is, azt mondta holnap be jön egy puszira, de vajon kibírom én addig? Olyan szomorú és kedvetlen vagyok nélküle, ebbe beleőrülök, van hogy bánt szavakkal, de tudom hogy nem szándékosan teszi ezt és legtöbbször bocsánatot is kér, van hogy veszekedünk nem túl ritkán, de képtelen lennék elviselni a hiányát, nagyon megkedveltem.

Szabadnapon vagyok

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni ...és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó... Ezt az idézetet Facebook-on találtam és szerintem nagyon igaz ezért gondoltam megosztom veletek és kívánom váljon hasznotokra engem elgondolkodtatott ez az idézet és arra jutottam, hogy én tudom mit jelent élni, de a legfontosabb szerintem, hogy én azt is tudom mit jelent szeretni és várni hogy vajon mikor láthatod legközelebb és félni, hogy elveszíted. Reggel megint csak volt időm pihenni, mint ahogy ma is lesz, egész nap takarítottam egyenként lemostam mind a 152 db energia italos dobozomat és egyenként vissza is pakoltam őket a szekrényemre, ezzel eltelt egy kis idő, legalább addig sem unatkoztam, közben pedig a Verával msneztem, mostanában elég jól elbeszélgetünk, kezdem megkedvelni jó, hogy van egy új barátom az osztályban, de mondtam neki, hogy ha minden igaz jövőre vissza szeretnék menni Pápára tanulni és anyuék is megengedték, mert tudják hogy gyűlölök Várpalotára járni suliba, de Vera megkért hogy maradjak mert végre neki is van egy barátja az osztályban, ez nagyon jól esett és bele gondolva már nincs is miért vissza mennem Pápára, Dorinával is teljesen megszűnt a kapcsolatom, ami sajnálatos mivel én azt hittem ennél erősebb a barátságunk, de tévedtem. Még nem tudom mi lesz jövőre, Attila azt mondta fél évkor nem megy át Gyöngyösre, de jövőre valószínű, én nem akarom hogy elmenjen, de azt sem akarom, hogy azért maradjon mert én arra kérem, ha maradni akar úgy is velem marad, ha nem akkor sem tarthatom vissza, mert nem tehetem.