Panoráma A 10 Éves London Eye-ról!

 Az iskola indít egy kirándulást, amire minden képen elszeretnék majd menni, sajnos nagyon drága ezért anyumék nem mondták biztosra. Már több mint 3 éve kiszeretnék jutni Londonba és ez egy csodálatos lehetőség lenne rá, a kirándulás pont őszi szünetre esik ezért még a suliból se kéne hiányoznom. Remélem sikerül össze kaparni annyi pénzt amennyi kell, mert nem kevés és október végén már utazhatnék is. A menetrend itt megtalálható. Az útvonal először is mennénk Hegyes halomba onnan, pedig Ausztráliába, Németországba és Belgiumba, megnéznénk Brüsszelt is és végül Franciaországban kötnénk ki, majd másnap megérkeznénk a kikötőbe és átkelnénk komppal Canterburybe, reggel pedig go London, ahol megnéznénk a csodálatos várost és a szívem csücskét a London Eye-t, ahonnan belátni egész Londont... Eszméletlen jó lenne elmenni, de nem fogok bele halni abba se, ha még se jutok ki. Ma földrajz órán be jött az osztályba a tánc tanár és azt mondta mindenkit szeretettel vár a jazz tánc csapatába, a jazz nem áll hozzám túl közel, de kedvet kaptam a tánchoz és eszembe jutottak a régi emlékek a bemelegítésről és, hogy mennyire sikerült meggyűlölnöm a táncot hála a kedves tanáromnak, aki itt tanított egy ideig minket, nem vagyok egy nagy tehetség sőt, mondhatni kétballábas és görcsös a mozgásom még is szerettem táncolni, de pár éve már abba hagytam, és most éppen itt az ideje annak, hogy újra belevágjak. A suliban ugyan kissé lemaradtam, mert egy teljes hetet betegeskedtem, és szerintem most még betegebb vagyok mint akkor, de nem is kell csodálkozni, hiszen elkevertem a recepteket és ezért nem is szedtem be a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos, de valahogy majd csak túlélem. Ma csak 5 órám volt ezért viszonylag elég hamar haza is értem, Attilának 8 órája volt, reméltem hogy ma azért még láthatom, de nem jött össze, nem ért rá, mert segítenie kellett otthon. Este felhívott, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, nagyon hiányzik észveszejtően, mikor nincs velem, vagy valami miatt le kell mondanunk a találkát a mellkasom elnehezedik, mintha egy hatalmas kő lenne a helyén, ami egyre nehezebb lesz, nagyon hiányzik most is, azt mondta holnap be jön egy puszira, de vajon kibírom én addig? Olyan szomorú és kedvetlen vagyok nélküle, ebbe beleőrülök, van hogy bánt szavakkal, de tudom hogy nem szándékosan teszi ezt és legtöbbször bocsánatot is kér, van hogy veszekedünk nem túl ritkán, de képtelen lennék elviselni a hiányát, nagyon megkedveltem.