"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. szeptember 15., szerda

...de csak csalódások érnek!

Kicsit kijöttem a gyakorlatból, hiszen már nagyon régen írtam a blogomba, lehet már nem is olvassák annyian mint régen, de én fontosnak érzem, hogy folytassam a blogolást. Tegnap elmentem orvoshoz, és kiírtak jövőhét hétfőig, akkor kell vissza mennem ellenőrzővel együtt. Attilával is kibékültem, mert volt egy kis nézet eltérésünk, amiről kiderült, hogy nem is igaz és csak eltúloztam, de most már minden happy. Ma sikerült összetűzésbe kerülnöm anyumékkal, mert megláttak valamit amit nem kellet volna és nem értették miért tettem, mert hogy eddig semmi probléma nem volt velem mindig jól viselkedtem és rendesen tanultam, most meg szét vagyok csúszva, mondhatni ideg roncs lettem. Hiányzik a cigaretta, de le tettem mert Attilát zavarja és be vallom én is hülyeségnek tartom, de mikor ideges vagyok, akkor annyira jó elszívni egy szálat, olyankor megnyugtat. Délután felmentem Attilával Veszprémbe, mert vízipipa dohányt akart venni én meg fültágítót. Felmentünk a sétáló utcán, az utca telis-tele volt diákokkal, de nem csoda hiszen iskola idő volt még és mindenki igyekezett haza, én ma nem mentem iskolába ezért volt időm kipihenni magam még is úgy éreztem mintha már ezer esztendeje nem aludtam volna és még a fejem is fájt, Attila csak elmosolyodott rajtam, hogy én vagyok fáradt mikor ő egész délelőtt dolgozott. Hát igen ez lennék én fáradt szédült balga egy nőszemély. Végül is vettünk mindent, amit akartunk Attila dohányt én pedig egy pink 8mm-es szilikon fültágítót, nagyon tetszik viszont még kicsi a fülem és nem tudom bele tenni, de majd idővel sikerülni fog. Haza felé a buszon ülve arra gondoltam milyen jó is lesz holnap, megint találkozni Attilával, nagyon megszerettem, bár ő azt mondja még fiatal vagyok és ezért nem mondja nekem, hogy "örökké" mert hogy még ki kell, hogy éljem magam, de mi van akkor ha én vele akarom kiélni magam? Nem mutatom, de van hogy rosszul esik, hogy ilyeneket mond nekem, de én most először érzem úgy hogy képes lennék le élni vele az életemet és ez nagy szó, mert sosem hittem az ilyen komoly kapcsolatokba, de őt nem akarom elveszíteni semmi képen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése