"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. szeptember 14., kedd

A boldogságot hajszolom...

Üdv kedves olvasók! Egy jó ideig szünetelt a blogom, mert nem volt időm, hogy írjam és be vallom kedvem se nagyon, de most úgy döntöttem hogy újra neki kezdek csöppet sem eseménytelen életem megörökítésének. A nyár egyszerűen eszméletlen volt, élveztem szinte minden egyes kis pillanatát, melyeket azokkal tölthettem akiket szeretek, de minden éremnek 2 oldala van. Volt, hogy nevettem és volt, hogy sírtam, de most csak a jóról szeretnék írni, mert ha újra elolvasom ezt a bejegyzést csak a jóra akarok vissza emlékezni. Hol is kezdjem július 8. - Találkoztam Attilával, akivel még aznap össze is jöttem, sok akadályon és vitán vagyunk túl és még egy szakításon is, a nyár nagy részér vele töltöttem, amit persze nem bántam meg. Volt hogy azt kívántam bár csak meg se ismertem volna, de ez butaság, a sok rossz ellenére én így szeretem és nem akarom elveszíteni, bár tudom sokszor felidegesítem és ő is engem, de nekem ez így jó, mert a tudat, hogy elveszíthetem egyszer az mindennél rosszabb... A nyár összesítve jó volt és remélem a 2011-es nyár is legalább fele ilyen jó lesz. Sok helyen megfordultam és sok új embert megismertem többek között voltam Tapolcán, Nemesgulácson, Székesfehérváron, Veszprémbe, Tamásiba, Döbröközön, Balatonfűzfőn és még egy rakat csodás helyen és rendezvényen. Volt szerencsém találkozni a régen látott ismerőseimmel Virággal, Istivel, Dorisszal és új embereket is megismerhettem Lalát, Petit, Mátét és Balázst, de a nyár elképzelhetetlen lett volna olyan igaz barátok nélkül, mint a Regi és a Niki! Köszönöm nektek ezt a csodálatos és emlékezetes 2010-es nyarat, ahol sok volt a móka a nevetés és a szeretet. 
De véget ért a nyár és megkezdődött a suli, amit a legkevésbé sem vártam, mivel édes kedves barátnőm, aki mindenkinél fontosabb nekem és olyan mintha a testvérem lenne elment másik iskolába Zánkára, nagyon hiányzik nekem a Regi igaz hétvégén látom, de nélküle olyan üres és unalmas itt minden, nagyon hiányzik, nem tudom meddig bírom még nélküle. Igaz itt az Attila, akibe vissza vonhatatlanul szerelmes lettem, de azt mondta fél évkor ő is elmegy Gyöngyösre, vagy is hétvégente látom csak, nem mutatom ki de nagyon félek, hogy elmegy és elveszítem... gondolni se merek arra mi lenne nélküle velem. Rossz így minden nincsen Regim és lehet Attilám se lesz, de ha ez még nem lenne elég így magában kiderült, hogy Gergő bácsi már nem tanít minket, és a Patrik is elköltözött Dévaványára, azt mondta ősszel vissza jön látogatóba, remélem is. Jött hozzánk 4 új diák is, az egyiket Zsuzsinak hívják 20 éves és virágkötő a szakmája, vele kijövök aranyos lány. Akkor ott van még a Zsanett, aki nekem szintén színpatikus és még 2 fiú osztálytársunk lett a Roland és a Laci, akik Bodajkról jöttek, velük nincs semmi bajom, de nem is lettek a kedvenceim. A padtársam az Adri lett ő volt tavaly is, jól kijövök vele is és ott van még a Vera, aki tavaly fél évkor jött úgy mint én, de csak most ismertem meg, aranyos lány és remélem jó barátok leszünk. ^^ Azért még sem olyan rossz most a suli leszámítva azokat, akik még mindig úgy gondolják joguk van engem megalázni és bántani... mára ennyit akartam most megyek a dokihoz mert beteg vagyok. Jó olvasást, Sziasztok :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése