/"Senki sem törődik azzal, hogy megmentse a világot, mert mindenki fütyül a világra."/
Mindenkinek kell valaki, akit szerethet és megölelhet, és amíg ez meg van, addig nem értékeljük, de mikor elveszik tőlünk ezt a kis keveset... na akkor megtudjuk milyen rossz is ha nincs senki, aki szeret, megölel és mikor rossz napod van, és úgy érzed mindenki utál és csak egy teher vagy a szeretteid számára, ő ott van és a füledbe súg egy rövid és egyszerű szót, melynek a jelentése felszabadítja a lelket és valami leírhatatlan boldogság kerít a hatalmába, ez az egyszerű szó a:
/"Szeretlek"/
Nincs annál jobb, ha tudjuk van valaki ebben az elcseszett világba, aki akkor is szeret bennünket, ha hülyeségeket csinálunk és képes arra, hogy megbocsáltson. Az életben kell egy biztos pont, mely védelmet sugároz felénk, ha veszélyben érezzük magunkat és mégis szabadok vagyunk mert nem érezzük a kötöttséget, de mégis tudjuk itt a helyünk! De én most rabnak érzem magam egy kalitkában, mely borzasztóbb mint bármi a világon, ez a kalitka félelemből, dühből és csalódottságból épül és elzár mindentől, amit/akit szeretek. Csak egy út van a menekvésre, de ahhoz nem vagyok elég bátor... :(
De ez nem mehet így sokáig hétről-hétre egyre nehezebb és csak a hétvégéket várom, mikor szabadnak érezhetem magam, mert azzal vagyok akit szeretek, de a hétvége rövid és utána megint kezdődik minden előröl...
