"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. február 3., szerda

Pofára esés = Új iskola

/"Hát az már biztos, hogy én vagyok a világon a leghülyébb!"/
Anyával megnéztük a sulit, szép iskola, de pff... a Müm az jobb! :D Az igazgatónő, azt mondta, hogy nem tudnak felvenni szakmunkás cukrásznak, mert már nincs hely, csak rajz szakos gimibe tudnak felvenni... Már csak ez hiányzott én nem akarok sulit váltani, főleg nem gimibe, megvannak ezek húzatva-.-" Anya megkérdezte, hogy akkor mi legyen, mondom én nem akarok ide jönni, max ha szakmunkásba felvesznek, erre anyám totál kiborult azt mondta idézem:
/"Jól van! Túl kicsi vagy ahhoz, hogy dönts! Én fogok!"/
Na basszus, hát így alakult, hogy mégis csak sulit váltottam... :( A drága Dorisz nagyon kiakadt és a Dávid sem volt feldobva a hírtől...
Nagyon ki voltam én is, hiszen megigértem, a Dorisznak, hogy maradok és én a gimit tuti nem fogom bírni! De a legrosszabb, hogy anya azt mondta:
/"Veled mindig csak a gond van! Miattad kellett haza költöznünk is! Mert önző vagy! Mindig csak magadra gondolsz!"/
Nem is vagyok önző! :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése