"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. február 3., szerda

1. Nap a Pokolban

/"Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem."/
 Február. 2.-a a rémálom kezdete! Anya bejött velem a suliba, minden jól ment bemutattak az új osztály főnöknek. Aztán az osztálynak is, az osztály létszáma 14 most már 15... Be mentem éppen angol óra volt, a tanárnő felajánlotta az anyámnak, hogy ha akar benn maradhat órán.. óóóó mondom istenem! Na ná, hogy benn maradt -.-" Amúgy is gáz volt ott egyedül újnak lenni, de hogy még anyám is beült órára, na az maga a pokol volt... Nem kívánom senkinek. xD
Egyetlen egy jó dolog volt ebben a napban észre vettem, hogy értem az angolt szval azzal nem lesz gond :) Viszont a többi tantárgy ufff... Nem vagyok benne biztos, hogy sikerül beilleszkednem ebbe az osztályba első nap, de már találtam is ellenségeket, barátokat viszont nem... :( 
És nagyon hiányzik az életem és a pici Doriszom :( miért pont velem történik ez???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése