Búcsúzás

/"Gyakran gondolok arra, hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát."/ 
Február. 3.-a vagyis ma... Abban reménykedtem, hogy anyukám vissza enged Pápára, hát nem így lett. Ugyan vissza mehettem, de csak elbúcsúzni és ki iratkozni a suliból. :( Köszönöm szépen anya, nagyon szeretlek :@ Tegnap meg sem írtam a Dávidnak, hogy megyek mert meg akartam lepni, hogy mégis vissza megyek... :W

Szar az élet! 

A Dorissza találkoztam csak, nagyon sírt.. és egyre csak azt kérte, hogy maradjak ez nagyon fájt nekem mivel én is maradni akartam, de még mennyire... :( és ő csak sírt és sírt... én meg nem tudtam mit kéne most mondanom, mert egy tucat érzés kavargott bennem:

-Csalódottság - mert tudtam, lehet most vagyok itt utoljára és mi van ha többet nem látom.. :(

-Gyűlölet - A szüleim iránt, akik csak "jót" akarnak, de kinek?

-Bűntudat - Mert nem tehettem semmit sem :'(

Hiányzol nekem, Dorisz :( Nagyon :( Leírhatatlanul :(:(:(:(:(:(:( Most is könnyeim potyognak, míg ezt néhány sort le írom, de tudd én sosem feledlek el legeslegjobb barátnőm (L)