"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. július 24., szombat

Minden ami kell...

 Mindenem meg van, amit kell, talán kicsit több is, mint kéne, de majd az idő eldönti mi a helyes... A hibáink tesznek minket hétköznapi embereké. A társadalom több eltérő gondolkodású, viselkedésű ember alkotja. Vannak olyan emberek, akik csak színplán nincs erre találóbb kifejezés "hülyék" a társadalom nagy részét ezek az emberek alkotják, de bízom benne, hogy nem mindig lesz ez így. Kedvencem még az is amikor egymást kibeszélik az emberek, ennek viszont nem sok értelmét látom, szerintem ezt mindenki utálja, még sem veszik észre, hogy ők is kibeszélnek mást, számomra ez kissé szánalmas és önző. Talán az egyetlen ami, vigaszt nyújthat a mai világban az a barátság és a szerelem, legalább is egy ideig, mert aki a tűzzel játszik az könnyen megégetheti magát, reméljük ez most más kép lesz. Sokat ismételgettem, hogy én jó vagyok, de ezt egyszer se gondoltam túl komolyan... nem vagyok rasszista, sosem voltam sosem leszek, nehéz kiborítani, de akinek egyszer sikerül annak ezer jaj, mert akkor rá zúdítok minden eddig felhalmozódott feszültséget és sérelmet. Szívem szerint felpakolnám egy hajóra azokat, akiket szeretek és irány a nagy világ, de még a tengerig se jutnánk, mindenhol akadályok és korlátok vannak, azt mondják szabad vagyok, de még se annyira, azt is mondták azt csinálok amit akarok, de nem lehet sosem tehetem azt amit szeretnék... akkor hol itt a szabadság és az akarat? Már megint elkezdtem egy bejegyzést, de nem az lett belőle amit akartam, csak terelem a szót, mert valójában nagy szarba kevertem magam és ennek semmi köze a társadalomhoz... de kell még 1-2 titok, melyet csak a barátaim tudnak... <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése