"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2011. január 20., csütörtök

Én Kicsi Vízi Kutyám

Végre sikerült meg szereznem magamnak az első axolotl-okat az akváriumomba. Kettőt vettem el is ment rá a zsebpénzem, de megérte. Az egyik aranyszínű a másik pedig rózsaszín nevük még nincsen, mivel ezen a téren be fagy a kreativitásom, de majd csak lesz nevük. Veszprémben a Black Molly-ban leltem a kis édesekre igaz betegen vettem meg őket, mert foltos a farkuk utána olvastam és elvileg a stressz miatt van sajnos még nem jöttem rá mi idegesítheti őket, de már sokkal élénkebbek, igaz gyűlölik amikor a vizüket cserélem, olyankor megpróbálnak megenni engem is. Fagyasztott vörös szúnyog lárvával etetem őket, mivel élő halat sajnálnék adni nekik, meg néha néha adok nekik egy kis csirke mellfilét is, meg enni meg eszik és még élnek szval csak nem olyan káros. Az akváriumom elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen meg legyenek és nagyon szépen sikerült be rendeznem. Amúgy ha van valakinek valamilyen ötlete, hogy mit tudok tenni annak érdekében, hogy elmúljanak a foltjaik vagy, hogy milyen nevet kapjanak az írja meg nekem bátran, meg köszönném. Az akváriumomat nem éri erős fény mivel tudom, hogy azt nem kedvelik, mivel nincsen szemhéjuk és bántja a szemüket az erős fény, van nekik egy kis búvó helyük ahová el tudnak rejtőzni, ha még is túl nagy lenne számukra a fény. Azt, hogy melyik fiú melyik lány abban nem vagyok biztos, de azt hiszem az arany színű a hím és a rózsaszín a nőstény, mert azt olvastam, hogy a fejük alakjából és a kloákájukból meg lehet állapítani, hogy melyik-melyik. Amint tudok teszek fel képeket róluk. Barátnőm egyik nap átjött és meg lepődve nézegette, milyen kis csúnyák, de nem baj nekem nagyon tetszenek, igaz felmerül a kérdés milyen érdeklődési köre lehet annak, akinek tetszenek az ilyen kis lények, hát erre csak azt tudom mondani, hogy pont ilyen. Imádom nézni, ahogy úszkálnak a vízben, olyan szépek. És már a levegőztető hangját is sikerült megszoknom, bár első nap még nem tudtam elaludni tőle, de ma már simán megy minden, mint a karika csapás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése