Elbűvölő Bestia

Mindenki azt kapja, amit megérdemel... sokat tűnődtem ennek a mondásnak a tényleges jelentésén. Ha olyat cselekszünk, ami nem helyes akkor annak következményei vannak, voltak és lesznek is. Nem vagyok rossz gyerek, mondom én keresztbe tett ujjakkal, pedig egy jó gyerek nem játszik a tűzzel én még is megtettem és meg égettem magam, pedig én szándékosan nem szoktam ártani senkinek, de valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy egyre több emberrel gyűlöltetem meg magam és már nem elég egy sajnálom, a sajnálom már rég kevés, egy gonosz bestia lettem... pedig nem érdemelte ezt egyikük se, az egész csak az unalom és a kétségbe esés eredménye volt. Általában rendes fiúkat fogok ki, akikkel csak játszok mint holmi unalom űző... de ők rendesek és én nem akartam fájdalmat okozni nekik, egyel talán nem gondoltam komolyan, én csak haverkodni akartam és néha ha fáj is be vallani, de szerettem hallani, hogy azt mondják szeretlek, persze én sosem mondtam, de most, hogy van barátom minden megváltozott, Atesz azt mondta, hogy beszéljek azokkal a fiukkal akiknek tetszettem, mert hogy ez így fer, mert letiltani nem helyes, de szembesíteni azzal valakit, hogy sajnálom, de nincs esély arra, hogy össze jövünk, mert mást választottam... ez ez egyszerűen szörnyű és bűnösnek érzem magam, tele vagyok fájdalommal és megbánással, pedig nem akartam rosszat, de úgy tűnik én csak fájdalmat tudok okozni másoknak, ezért nem hibáztatok senkit és megértem ha utálnak érte, de én azt hittem van fiú és lány között barátság, de kiderült rohadt nagyot tévedtem, egyszóval sajnálom Dani, Peti, Keke és neked is Jani, mert mikor együtt voltunk nem figyeltem rád és megérdemeltem, hogy dobtál... na meg még sorolhatnám, de nem teszem. Újra akarom kezdeni ezt az egész életet mert nagyon elrontottam, és tegnap azt mondta nekem az Atesz, hogy Szeret (kicsit)... ez is haladás, de kicsit megijeszt félek... nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, de én se akarok neki.