Túl fiatal, túl öreg, túl gyerekes, túl felnőttes, túl tökéletes... Igen! Mikor azt hiszem minden rendbe lesz, kiderül tévedtem, még sincs szerencsém szerelem téren, nem is volt nem is lesz sosem. Tudtam, hogy baj van valahogy éreztem. Már napokkal ezelőtt, valahogy más volt furcsa, de végre megértettem. Azért volt furcsa, azért viselkedett velem gorombán, mert fejébe szöget ütött a megbánás és a hülyeség... Gondolkodni kezdett, az ilyen dolgok sosem sülnek el jól, a szerelemben nem szabad gondolkodni, hanem érezni kell, de ő ehelyett azon gondolkodott, vajon jó ötlet volt e össze jönni velem, hiszen még túl fiatal vagyok, de mihez, kihez képest? És miért pont most jutott ez eszébe, előbb is kitalálhatta volna, vagy ha tényleg így gondolja miért? miért teszi ezt? ennek semmi értelme? én inkább nem gondolkodom, mert tudom ha elkezdek gondolkodni abból csak baj van, mert aki gondolkodik az problémát keres, és aki keres az mindig talál. Már tényleg nem tudom miért jöttünk össze, sokak szerint én csak arra kellek neki, lehet igazuk van... de miért gondolkodnék ezen ha szeretem, van aki szerint én csak a következő csaja vagyok a sok közül... de ha szeretem nem érdekel mit mondanak. De ha szeretne nem gondolkodna ezen... vajon szeret? vagy tényleg csak arra kellek, miért bunkózik velem? Minden fiút csak ez érdekel. Sok mindent elviseltem, a közös vonás bennem és benne annyi mint a fehér és fekete között. Ő szeret politizálni, azt mondja az ember színe a fehér és, hogy a világ béke hülyeség, utálja ha megöleli valaki és ha piszkos lesz a keze... és utálom a politikát sosem értettem igazán, nem vagyok rasszista szerintem mindegy kinek milyen a bőr színe, lényegtelen nem fontos, a vére mindenkinek ugyan olyan vörös, akár fekete a bőre akár fehér, és én hiszek a világ békében mert minden ember testvér, éljen a zűrzavar és a mezítláb haza sétálás a piszkos utcán, ha rossz a kedvem megölelem az első szembe jövő embert, de ő ez nem érti és soha nem is fogja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése