"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. július 10., szombat

2010. július 8. Amikor szivárványszínű lett az égbolt *.*

2010. július 8.-a amikor is szemem láttára szivárvány színű lett az egész ég nem csak egy csíkba, hanem az egész és olyan volt mint egy hatalmas szivárvány. Haza felé a buszon láttam meg és muszáj volt lefényképeznem, hogy megtudjam mutatni nektek is. Így nem annyira szép, de látnotok kellett volna élőbe valami mesés volt nem is érhetett volna jobban véget a nap, és jobban sem kezdődhetett volna, ugyanis ma találkoztam először Vele. Az új évi fogadalmamnak ezzel annyi, de bízom benne a Niki nem fogja elfelejteni és nem enged kibújni alóla. Na de vissza térve 15:13-mas busszal mentem fel Várpalotára ott találkoztam vele a pályaudvaron. Végül nem tudom miért mentem el, nem szeretem a vak "randikat" csak úgy hipp-hopp még sosem láttam, de miért ne? Csodás nap volt, és ő közel is lakik 19 éves és leginkább a shrek-es szőkéhez tudnám hasonlítani, de azért szerethető. Fogjuk rá valamennyire megtanított biliárdozni is, bár amit szerencsétlenkedtem azt meg kellett volna örökíteni az utókor számára, hogy tudjanak min nevetni, azt sem tudtam, hogy kell megfogni azt a botszerűséget és hát a golyókat is elég nehezen találtam el. Le kísértem edzésre, mert focizik ott voltak a haverjai, akik nekem nagyon szimpatikusak bár Atesz figyelmeztetett, hogy valószínű szívatni fognak, mert mindig azt csinálják, ha új lány jön hozzájuk. Ezért nem ért meg lepetésként mikor neki álltak a szócsatának, de rájuk hagytam. A legviccesebb talán az volt, amikor megkérdezték nem e áll szándékomban feljelenteni az Ateszt, pedofíliáért. Amíg Atesz be állt focizni én leültem és néztem, focizni ugyan nem tudok én inkább csak nézni szeretem, valahogy nincs tehetségem az efféle labdás játékokhoz, de ahogy ott ültem és néztem őket, meghallottam egy kis cica nyávogását, egy darabig lestem, hogy honnan jöhet és akkor megpillantottam egy vörös kölyök macskát és oda jött hozzám átbújt a kerítésen és bele ült az ölembe... nagyon aranyos volt nekem is kell egy kiscica, azóta Atesz haverjai úgy hívnak cica lány. :) Szegény macsek párszor beszaladt a focipályára és majdnem ő lett a foci labda, de szerencsére Atesz megmentette... Nagyából ennyi volt az a bizonyos 8.-a amikor is haza felé tartva szivárványba borult az ég és megkérdezte járnék e vele? és én igen-t mondtam. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése