A magány angyalai...
|Írta: Bodor Nikolett|
Lassan elfogy mindenem
S összeomlik életem.
Nem maradt itt semmi sem
Csak 1 hű barát nekem.
Abból is volt több is ám
Csak hát mind ez köddé vált.
Így hát ketten maradtunk
S magányosan bolyongunk.
Távol tőlünk minden már
Sokan elfeledtek már.
Néha hiányoznak már,
De már minden köddé vált.
Nem lehet mit tenni már
Így kell élnünk tovább már
Magányosan bolyongva,
Soha többé nem szólva.
/Ezt a verset az egyik legjobb barátnőm írta nekem. A vers róla és rólam szól. Kérlek ne másold! Remélem tetszik/
húúúú ez nagyon jó:):):):)naon tetszik:)
VálaszTörlésKöszi szépen!
VálaszTörlés:D Örülök, hogy tetszik!
Nekem is nagyon :)
Szép verest írt a Niki(L) :) az én ikertestvérkém :P