"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. március 22., hétfő

Össze zavarodtam

Már tényleg nem tudom mi van!? Senki sem ért meg... Ma tök jól kezdődött a napom, de még se lett olyan, amilyenek lennie kellett volna. Reggel találkoztam a Regivel szegény elég rossz bőrbe volt. Még mindig beteg, aggódom miatta. A suliba átmentem hozzá beszélgetni ott voltak a fiúk is és a szokásos hülyeségeket mondták. -.-" De a Reginek elkezdett vérezni az orra. Elmentek megkeresni a Jennyvel a tanárukat. Következő szünetbe be jött a Patrik, megkérdeztem tőle mi van a Regivel, haza ment e? Haza ment remélem hamar meggyógyul. Be kell látnom akárhová megyek mindig lesz valaki, aki kedvemet szegi. :( És a végén megint nekem lesz bűntudatom, hát mondhatom nem nagyon nem jó így. A suli tanulásra való nem másra, már tudom! De most egy teljes hétig nem fogok semmit sem tudni a barátaimról és a Dávidról sem, mert ugye megyünk el. Legalább lesz időm gondolkodni és piheni rám fér, kezdek kikészülni, túl nagy a nyomás és úgy érzem össze roppanok. Nem tudom meddig bírom még. A Doriszról se tudok semmit hétvégén sem tudtunk beszélni, nagyon hiányzik. Weu szerencsére nem vágdosa magát ez megnyugtat. Amúgy meg totálisan sims 2 mániás lettem, mivel a szívem segített felrakni a gépre a Sims-et és most totál rá kattantam :P Na de majd vasárnap jelentkezem.

2 megjegyzés:

  1. Kapcsold ki egy az agyad :) Hidd el, segít! Erre jó a Sims2, mert eltereli a gondolataidat valamilyen szinten.

    Kapcsold ki!!! :)

    VálaszTörlés
  2. :) Az lesz köszi a tanácsot ;)

    VálaszTörlés