Egy szerencsétlen vita...

Minden ugyan úgy kezdődik és ugyan úgy végződik, mert egyszerűen szeretem és nem tudok rá haragudni.

Veszekedtünk és baj lett a vége, majdnem vége is lett, de képtelen voltam rá, aztán megint kiderült valami és megint... nem bírtam tovább, de rá kellett jönnöm szeretem és ha haragszom is rá az csak 5 percig tart, képtelen vagyok rosszat gondolni még ha olykor meg is inog a bele vetett bizalmam. Haragudni nehéz, szeretni könnyű, nem szeretni fáj... semmi sem segít ha jön a magány csendes pillanata, túl élni nehéz. A szerelem, olyan mint a földrengés, ha megtörténik kétségbe esel, de mikor túl éled, boldog vagy mert sikerült túl élned. Sok szép szó van mit lehet ilyenkor mondani, de nem tartom fontosnak, pedig kéne! Mert ha nem mondom ki amit érzek megfulladok... "mi a szívemen a számon" ...nagyon szeretem a Janit még ha távol is van és sok baj történik velünk. Várom a szeptembert és remélem, addig semmi sem fog történni, mert én abba bele halok. Olyan vicces, hogy képtelen vagyok haragudni rá, ha egyszer össze törné a szívem és gondolkodás nélkül oda adnám neki, hogy még egyszer összetörhesse, és nem érdekelne a fájdalom se, csak vele lehessek. Életemmel fizetnék, egy szép szaváért és, hogy érrezem szeret, mert ez nem játék én érzem. Mert a szerelem néha megmar, de attól még nem szar. ;) Igazad volt mindenben kicsim... Nem értem a többi embert, de nem is akarom. Csak reménykedni tudok abban, hogy soha többé nem veszekedünk és hülyeséget sem csinálsz miattam, de ezt már megbeszéltük... Nagyon szeretlek, talán túlságosan is hiányzol... Akinek még sosem, hiányzott olyan dolog, ami még sosem volt az övé, az bizonyosan sosem volt még szerelmes. Csak arra akarlak kérni, maradj velem örökre... <3 Tudom sokat hibázom, és még jó sokat fogok is, de kérlek tudd nem szándékosan okozok fájdalmat és tudom, hogy te sem...