"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. június 8., kedd

Én a robot...

Mióta nem írtam nagyon sok minden történt velem... jó és rossz is egyaránt. Kezdem a mai nappal és úgy visszamenőleg... Ma nagyon sokat tanultam a kémiára, hogy ne bukjak meg erre írtam egy kettest már nem is érdekelt azt hittem megbukok, de aztán mégse az osztályból szinte mindenkinek sikerül legalább a kettest össze hoznia. Fú de boldogok voltunk a Mónival... *.* és elvileg bővült az ismeretségi köröm, ami elég érdekes szeretek új embereket megismerni, de csak akkor ha ők is megakarnak ismerni engem. Janival beszéltem ma egy órát... szeretlek kicsim... <3 Reggel anya elkért a suliból, hogy tudjunk fényképet csinálni meg be mentünk a kisállat kereskedésbe is és megkérdeztük mennyiért adja a madarakat, össz-vissz 3 hullámos papagáj volt az üzletbe tök kihalt volt az egész.2000Ft-ba kerül egy darab hullámos papagáj, szval azt hiszem máshol veszek... kalitkát 5000Ft-ért láttam ugyan olyat ami volt nekünk, csak az már szét esett. Akkor Vasárnap a szombat este eseményeit hevertem ki, amikor is elég csúnyán össze vesztünk a Janival és mind a ketten kiakadtunk. Nagyon rossz volt mintha nem is én lennék szőrnyű dolgokat csináltam... éppen Weuval beszéltem amikor bekapcsoltatta velem a kamerát és látta, hogy totál ki vagyok készülve, romlott piával mérgeztem magam... Weu megkért, hogy fejezem be, de én nem hallgattam rá, tisztára mint egy eszelős kinél az egyetlen kérdés az volt "Lenni vagy nem lenni...ez itt a kérdés" Weu elkezdte vágdosni magát és azt mondta ha nem fejezem be megöli magát... azt hiszem ez volt az a pont, amikor betelt nálam a pohár és én is előkaptam a pengét, ha ő megöli magát miattam akkor én is végzek magammal... a vége az lett, hogy sírtam és elaludtam. Vasárnap már semmi bajom sem volt szerencsére. De Weu még egyszer ilyet miattam ne csinálj! Megértetted! <3 :@ Szeretlek... Ezt félre téve és most vissza a jelenbe, egyre inkább úgy érzem megszűnik az akaratom, jellemtelenek érzem magam, mint egy bábu melyet a bábmesterek ide-oda rángatnak és nincs beleszólásom, olyan dolgokat teszek, gondolok, mondok amiket eddig még soha és ez megrémít félek magamtól!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése