"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. január 29., péntek

Hol az én otthonom?

/"Számomra az otthon mindig a menedéket jelentette. A szobám az a hely volt, ahol el tudtam rejtőzködni a világ elől, és szerepek nélkül önmagam lehettem."/
14 éven keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal Ősiben éltem ezt a falu tekintettem az otthonomnak, de most, hogy már nem otthon vagyok elég egy pillanat, hogy rá jöjjek...
/"Mindenütt jó, csak otthon nem!"/
Erre az egyszerű és alapvető tényre nem régiben jöttem rá, pontosabban most mikor azt akarták, hogy Ősiben maradjak! Áhhh soha én gyűlölök itthon lenni, utálom a kertet a szomszédokat a falakat és a szüleimmel sem vagyok jóban. Megörülök, hogyha tovább itthon kell lennem! Nem értem, hogy gondolhattam, hogy haza jövök és minden oké... :( Mert nagyon nem az a szüleim veszekednek a húgaim úgy-szint.. De ma megelégeltem a sok vitát és köze szóltam életemben először, bár ne tettem volna, mert mindenki nekem esett, hogy milyen szemtelen és bunkó vagyok, de egyszerűen én ezt nem bírom, így sokáig ezt a szüntelen gyűlölködést! Vissza akarok menni Pápára!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése