"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. január 2., szombat

Hol volt, hol nem volt... volt egyszer egy padunk!

/"Először elfelejtesz neveket, aztán elfelejtesz arcokat. Később aztán elfelejted felhúzni a cipzárat a nadrágodon, végül elfelejted lehúzni is."/ 
Ez a kép még nyáron készült a kedvenc emo padunkról. Másoknak csak egy régi korhadt pad volt, de nekünk egy rakás emléket jelentett... Egészen, addig amíg egy napon el nem vették tőlünk! A polgármester(nő) úgy döntött, hogy mivel már vannak új padok, nincs szükség erre a régire és elvitették... Mondanom sem kell, hogy kicsit kiakadtunk. A kedvenc padunk volt, temetőre néző kilátással. xD És a padot tele is rajzoltuk és irkáltuk, egy fajta emo emlékműként szolgált nekünk... Hiányzik az a pad, nem pótolhatják az új kétszemélyes kovácsolt vaspadok... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése