"A világ fele olyan emberekből áll, akiknek van mit mondaniuk, de nem tudják kimondani, a másik fele pedig olyanokból, akiknek nincs mit mondaniuk, de csak mondják állandóan a magukét."
Az barátaim szerint csöndes vagyok meg visszahúzódó és elzárkózom a világ elöl. Igen azt hiszem ilyen voltam, de megváltoztam. Most már szeretek beszélgetni és a szómenés sem ritka jelenség nálam, de amikor a tükörbe nézek látom, hogy ez nem én vagyok! A tükörben még mindig ott van az a félénk kislány, aki gyűlöli a tömeget és fél az emberektől. Néha néha elő is tör belőlem ez az eltemetett érzés, olyankor azt mondják, hogy "de megváltoztál már megint" meg hasonlók, de én már nem tudom mi van velem. Úgy is mondhatjuk a tükörbeli énem a lelki ismeretem, aki megpróbál a helyes útra téríteni, de sosem sikerül neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése