/"A nap, amikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmit sem ér az életem nélküled"/
Egy szörnyű hetet tudhatok magam mögött. 3 napig megállás nélkül csak sírtam és sírtam... Van egy osztály társam, aki mindig is kedves volt velem mondhatni, olyan volt mintha a bátyám lenne, de egyik nap elkezdte nekem mondani, hogy már nem ér semmit az élete és, hogy öngyilkos akar lenni, nagyon megijesztett ezzel a viselkedésével. Csúnyán megmondtam neki a magamét, hogy észhez térítsem, de csak rontottam a helyzeten mások nem látták, de én igen órán sírt... és miattam mert én megbántottam. Az agyamat elkezdtem járatni és gondolkodtam arra jutottam, hogy mi van ha én többet érzek iránta mint puszta barátság? Mi van ha tényleg megöli magát? Miért vagyok ilyen hülye?
Kémia órán leveleztünk és megírtam neki, hogy lehet kedvelem és ezért a legjobb az lenne, ha soha többé nem beszélnénk egymással, mert én nagyon szeretem a Dávidot. Azóta nem is beszéltünk... De el kellett mondanom a Dávidnak ezt az egészet erre ő nagyon megharagudott rám :( és elment... azt hittem most vége ennyi volt nagyon sírtam... Nem akarom, hogy vége legyen én őt szeretem :S De bolond is voltam, mert én mindig mindent elrontok csak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése