/"Minden perc, amit veled töltök, arra ösztökél, hogy töltsek veled még egyet!"/
Szombat reggel a 7:26-os busszal mentem Pápára. Már nagyon vártam ezt a napot, mivel nagyon hiányzott nekem a barátom. Bár a hó egész nap szakadt és dermesztően hideg volt, de nem érdekelt ha megfázok, csak újra láthassam őt! Csak egy pillanatig! Találkoztunk a pályaudvaron és elmentünk hozzájuk, nagyon jó volt vele lenni és átölelni már nagyon hiányzott az ölelése... De egyre inkább csak azon kattogott az agyam, hogy mindjárt mennem kell és ő itt marad és és és én elmegyek nagyon fájt majdnem sírtam, de vissza tudtam tartani szerencsére, nem lett volna jó ha a na azzal ér véget, hogy én neki állok bömbölni, hogy milyen szar nekem...
Hát nem! Erősnek kell lennem!
Azt mondják az igaz szerelem erős, hát remélem a miénk elég igaz, ahhoz hogy sokáig szeretni tudjuk egymást! :) Ha már a barátság egyes emberekkel múlni látszik...boldog vagyok, hogy vagy nekem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése