/"Az a fajta álom volt, aminek minden pillanatát elhittem."/
Az őrület és a teljes befordulás határárán állok... Már ébren is álmodom a suli alagsorában volt az informatika óránk és akkor egyszer csak el mélyültem és csak néztem ki a fejemből s közben a képzeletem otromba tréfát űzött velem a Doriszt véltem látni és ebben a látomás szerű valamiben ő ott volt és velem én megöleltem és sírtunk, aztán arra riadtam, hogy becsengettek és a szemem továbbra is nyitva volt, de se kép se hang mint aki mélyen alszik... nagyon hiányzik a Dorisz, olyan egyedül érzem magam....
Ami még tartja bennem a lelket az Weu, bár ő sincs közvetlen velem, de még is nála jobban talán még senki nem értett meg, amióta...jó hogy van ő nekem és remélem nyári szünetbe tudunk találkozni, nagyon jó lenne. Ezt a rajzot is ő készítette nekem, szerintem nagyon jó lett nekem tetszik! Köszönöm, hogy vagy nekem Weu!
A Dávid is nagyon hiányzik, ma épp felkaptam a vizet mikor is megkérdeztem tőle msn-en, hogy "már nem szeretsz?" erre egy ilyen választ kaptam "de, csak már nem annyira" Ő.Ő:( na mondom szép, de szerencsére utána írta, hogy imád, de ez akkor is szíven ütött. Azért remélem Vasárnap el tudok menni hozzá, mert már 2 hete nem láttuk egymást... :(
tróger sz@r az egész. "nem annyira" hagyjuk már.
VálaszTörlésfélrészegen a legjobb bedepizni. komolyan mondom. itt vagyok a részegség határán és olyan szinten bedepultem h már nem is tudom mi vidítana fel. valószínű h semmi. félek kikapcsolni a zenét, mert meghalo, félek változtatni akármin is mert kivbagyok. ennek így semi értelme. olvasom a blgod és legalább az tart életben h nem vok egyedül. igendúrvablog.
Köszi :) Én értelek :)
VálaszTörlés