"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. május 23., vasárnap

Szeretlek kicsim (L)

Egy újabb  vers a kicsimtől...

Szeretlek nagyon, s szivembe zartalak,
Barhova tekintek mindenben teged latlak.
Miota ismerlek mindig csak rad vagytam,
Rabul ejtettel, azota ra sem nezek masra.
Minden Veled toltott beszelgetes szivemben itt el,
S gondolatban felidezem a megismerkedest.
Ilyet nem ereztem senki irant meg,
S  mindorokkre, mindig ilyen szep lesz,
Remenykedon Feled a kezem kinyujtom,
S ha felnek a holnaptol, huzz magadhoz.
Nem tudhatom meg hogy mi var ream,
Mert oly messze vagy, el sem erlek talan.
Folyton azon merengek, milyen jo lenne veled,
De messze vagy tolem nagyon messze.
Nem tudok figyelni, mert te jarsz eszemben,
Mardoso fajdalom, melynek oka a tavolleted.
Te vagy nekem az eletem s egyben a vegzetem,
Szivemet szivedert adtam, tudtam hogy ennek igy kell lennie
Te vagy ki eltet, s te vagy ki majd a tavolban temet,
Ma meg remenykedem, bar tudom hamarosan hozzad megyek el.
Nem szarnyalhatunk a szerelem mamoran mi ketten,mert oly tavol vagyunk,
Nem suttoghatom fulleidbe hogy mennyire szeretlek .
Bennem elsz mindig, legy barhol is.
De a napok porognek, mint regi filmek
Sokszor eszembe jut, hogy hamarosan veled lehetek
Tied a szivem... mint mar oly nagyon reg,verzik a szivem hogy nem lehetek veled,
Oly kegyetlen a sors, hogy tavol tart tolem teged
De tudom hamarosan minden mas lesz, akarmit megteszek, csak hogy veled lehessek!

Szeretlek Jani és köszönöm a szép verseket. <3 Örökké... (L)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése