/"...féltékenység és féltés ezt a két dolgot, csak egy hülye keveri össze..."/
Nagyon ritkán vagyok féltékeny, mert szerintem hülyeség. De féltékeny vagyok azokra az emberekre, akik megadhatják és képesek arra amire én sosem leszek. Vannak akik jobban rajzolnak nálam, de én csak a rajzoláshoz értek és nem valami jó érzés ha semmiben sem lehetek kiemelkedő, mert valaki mindig jobb nálam. Barátaim kik messze laknak s barátságunk már lassan semmivé foszlik.. én féltékeny vagyok azokra az emberekre akik minden nap láthatják a barátaimat és a végén közelebb lesznek hozzá mint én magam. Gyűlölöm ezt az érzést, hogy nem foghatom kezed nem nézhetem a szemed és már nem is beszélek veled. Búcsúból, hiány lett, hiányból félelem, félelemből keserűség, keserűségből csalódottság, csalódottságból féltékenység... végén szeretlek helyett hiányzol majd s hiányzásoddal majd elfeledlek mert te is elfeledtél, mondod, hogy nem de a lelked legmélyén te is tudod, a mi barátságunknak vége. Már nem gondolsz rám, másokkal mész szórakozni, nem válaszolsz a hívásomra, kereslek de nem érdekel. Egyedül maradok, mert mindenkinek a legjobb barátja akarok lenni, de be kell látnom egyxerre csak egy legjobb barátom lehet., ha ezt nem fogadom el egy se lesz. Elfelejtesz és ez nagyon rossz nekem, de tudom az én hibán én tehetek róla. Mert azt hittem a barátság erősebb mint a szerelem, de tévednem kellett. Csalódtam eleget, míg végül szívem kővé dermedt, melyet talán soha többé nem lágyít meg az idő. Szeretlek... hiányzol... ezek mind csak üres szavak ha nem érzed ne mond őket, boldogtalanná ne tedd kit boldoggá nem tehetsz... barátod csak akkor lehet ha te magad is barát vagy. Nem tudom már ki barátom s ki ellenségem. Barátban csalódni a legrosszabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése