"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. május 3., hétfő

Anya csak egy van!

/"Ha úgy tűnik, minden vitát te nyersz, az még nem jelenti azt, hogy igazad is van!"/
 Tegnap volt anyák napja nekem ez teljesen kiment a fejemből, nagyon szégyelltem magam. De ahogy meg tudtam milyen nap is van azonnal felöltöztem és elmentem a boltba a Regivel. Jó hogy rá mindig számíthatok. Vettem anyunak rózsa illatú parfümöt. Azután a Regivel le mentünk a folyópartra és szedtünk neki virágot. Útközben bementünk a Regi mamájához, nagyon aranyos a mamája, csokit is kaptunk, meg neki is van egy cicája ami nem sokára elleni fog... nekem meg ugye ott a Napóleon cicám, aki elvileg megellet, mert hallottuk a Regivel a kiscicákat nyervogni a tetőn, jaj teljesen bezsongtam már olyan régóta vártam a kis csöppségeket, szerintem jobban örültem nekik, mint akárki más. Találgattam, vajon hányan lehetnek és milyen színűk. Reméltem, hogy legalább egy lesz közöttük amelyik fekete-vörös és fehér foltos, vagy is ilyen tarka cicát szerettem volna, de azt sem bántam volna ha mind egyszínű csak végre legyen megint kiscica a háznál. Apa azt mondta, hogy a kiscicák biztos nem lehetnek a padláson, mert oda nem tud bemenni a macska, de mi akkor is onnan hallottuk a hangjukat még anyu is hallotta őket. Este felé oda adtam anyának az ajándékot és boldog anyák napját kívántam neki, de nagyon rosszul volt este fel kellett vinni az ügyeletre, mert fájt a hasa, hányt és hatalmas kiütések lettek rajta az arca is teljesen feldagadt. Az ügyeleten azt mondták, lehet elkapta azt a betegséget, amit a fertőzött kullancsok terjesztenek, nagyon megijedtem nem akarok, hogy anya beteg legyen én nagyon szeretem őt és sose akarom elveszíteni! Este alig bírtam aludni rémálmaim voltak a kiscicákról álmodtam, hogy a padláson vannak és bántani akarja őket egy fekete hajú lány, nagyon ijesztő volt sírva ébredtem és kutyaugatást meg macska nyivákolást halottam, nem mertem kibújni a paplan alól, nagyon féltem! Reggel anya még rosszabbul volt, már menni is alig-alig bírt, apa pedig dolgozott, anya félt elmenni egyedül az orvoshoz, ezért suli helyett elkísértem, nagyon aggódtam érte, felhívtam a Mónit sírva, hogy szóljon az osztályfőnöknek, hogy azért nem megyek ma suliba mert elkísérem anyát az orvoshoz. Be ültünk a kocsiba, anyán még több volt a kiütés és szédült a szája fel volt dagadva a szemei pedig be voltak esve. Oda értünk az orvoshoz, és bekopogtunk mert anya nagyon rosszul volt, megvizsgálták és megnyugtattak minket, hogy nem a kullancsok által terjesztett betegséget kapta el, hanem ez valami allergiás reakció. Nagy kő esett le a szívemről, akkor nincs komoly baja, szegény kapott egy csomó gyógyszert. Haza mentünk kiszálltam a kocsiból, hogy kinyissam a kaput, de ekkor megláttam Napóleont a szájában hozta a kölykét, aki már halott volt, felkiáltottam, hogy "Ne" és nem bírtam oda nézni, nem hiszem el, hogy történhetett ez. Oda hozta és le tette elém a küszöbre, anya szerint azért hoztam mert azt hiszi tudok a picin segíteni, de akkor már késő volt Napóleon kiskölyke halott volt, megsimogattam Napóleont és a kölyköt bele tettem egy szatyorba, hogy majd eltemessem. Adtam inni a Manónak és Napóleonnak. De Napóleon nem ivott azonnal a kölyök keresésére indult és fájdalmasan nyávogott, annyira sajnáltam, azóta is a kölykét keresi, remélem a többi kölyöknek semmi baja, bár azóta nem halottam cica nyávogást, kezdek aggódni. Amúgy szegény kis csöppség pont olyan volt mint ahogy elképzeltem fekete-vörös és fehér foltos, és olyan kis pici volt, annyira sajnáltam olyan szomorú amikor egy fiatal élőlényt visz el a halál hisz még esélye sem volt az életre.. :( Miért pont ő?? Nagyon remélem, hogy a többi cica jól van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése