"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. május 9., vasárnap

Mert ilyen is kell!

Szünetbe sok minden történt... Elhatároztam, hogy tanulni fogok, de semmit sem tanultam, elhatároztam, hogy aktívabb leszek erre csak aludtam. Most pedig itt ülök és ezt a pár sort írom ahelyett, hogy kémiára, németre, nyelvtanra vagy biológiára tanulnék, hát igen ez vagyok én! Ha megbukom megfogom érdemelni, ha pedig mégse akkor hálát adok a jó égnek, hogy 10.-es lehetek ebben a pokolban, amit Magán iskolának neveznek. Szerintem az iskola egy fajta próbatétel az életbe, amit mindenkinek végig kell csinálnia. De nem mindegy, hogy örömmel teszi vagy gyűlölettel és félelemmel. A nagyszüleim azt mondják, életük legszebb időszaka volt a középiskola, bár nekem is az lehetne... A szünetbe megbeszéltük a Regiékkel, hogy elmegyünk csavarogni, de nem jött össze le kellett mondanom, mert anya nem engedett el. Regi szerintem most haragszik rám, de ezt is megérdemlem, elvégre semmit sem tettem eddig a barátságunkért. A Dorisszal is alig-alig beszélek, pedig ő volt a legjobb barátnőm, Móni szerint ha ennyire nem érdeklem, akkor nem is barát, de nem értheti ezt a Móni, a Dorisz más ő olyan ember akiből nincs még egy és a barátságunk olyan erős és igaz volt, mint egy hófehér galamb a templom tetején. Ezért fáj annyira, hogy a barátságunk homályosulni látszik, a galamb pedig haldokolni... De nem az a típus vagyok, aki feladja! Mert az életet élvezni kell, hiszen elég időnk lesz halottnak lenni, akkor miért ne használhatnánk ki az élet apró csodáit, mint a napfény, a barátság és az a fájdalmas izé a szerelem, de akkor is szükség van rájuk, hogy teljes legyen ez a néhány röpke év, ami hamar elszalad úgy, hogy észre se vesszük és hopp, már családunk van és öregek meg betegesek vagyunk, mert végül mindenki ugyan úgy fogja végezni, mindegy ki volt és mit ért el az életbe a végén mindenki egy fa dobozban végzi néhány méterrel a föld alatt, egy keresztel a feje fölött, és ez a kereszt lesz az egyetlen ami emléket állít, hogy igen is ő élt ő létezett! A többi embernek ez lehet nem sokat jelent, de nekem igen! Ha majd eljön az időm azt szeretném, hogy a keresztemen az álljon "Boldog volt és halála után sokaknak szívében tovább él"... Mert ez fontos! Boldogan akarok élni, de semmit se adnak könnyen, ki ne akarna boldogan élni? de ki az aki tesz is érte? Én tenni fogok!

2 megjegyzés:

  1. Ha már tudsz örülni az élet apróbb örömeinek, akkor már nem lesz nehéz boldognak lenned (:

    VálaszTörlés
  2. Köszi Lotty! :)
    Remélem is ^.^ <3

    VálaszTörlés