"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. május 26., szerda

Mond mi kell még?


Mond mi kell még?
 |Írta: Nyitrai Viktória|

Bár elmondhatnám, neked mennyire szeretlek.
De oly távol vagy... szívem összeszorul, 
minden egyes pillanatban, amikor rád gondolok.
Szívem szíveddel egyszerre dobban...

Képtelen vagyok le írni mit irántad érzek.
Kevés a szó, s erre egyik sem találó... 
Annyit szeretnék csak neked mondani,
köszönöm, hogy vagy nekem.

Félek, hogy elhagysz, bár tudom ez lehetetlen.
Hisz oly sokszor mondod, sosem történhet meg.
Én hiszek neked, bízom benned.
Te vagy nekem a reménysugár, mely kivezet a sötétéből.

De kérlek sose hagy el, mert én nélküled,
Nem találok ki az alagútból. 
Én nélküled nem is érek semmit, csak egy
magányos meggyötört lélek vagyok, de veled együtt önmagam.

Mond mi kell még? <3

4 megjegyzés: