Alice a valóságban

/"A vágyakozás nem csupán arra jó, hogy megőrjítse az embert, de kiváló kábítószer is, hogy ne vegye észre a tényeket."/

Néha olyan jó lenne elszakadni a valóságtól és elkalandozni egy képzeletbeli mese világba, ahol minden szép és jó a virágok marcipánból vannak a fák pedig csokiból, az ég kék, süt a nap és minden nyugodt, senki sem veszekedik mindenki boldog, a csendet csak a madarak csicsergése töri meg és a mézet gyűjtő méhecskék zümmögése, mindenhol pillangók repkednek a tavacskába sellők úszkálnak és szivárvány színűek a felhők. Mesélhetném tovább e gyönyörű világ csodáit, de ez mind csak a képzeletemben létezik és bármennyire is fáj vissza kell térnem a zordon valóságba, ahol mocskos az utca mindenhol csak a gyűlölködést hallani és az út test tele van döglött kisállatokkal, az emberek átnéznek azokon akik segítségre szorulnak és az egyetlen örömet szánalmas kis életükben az okozza, ha mást bánthatnak, tőlem senki se kérdezte, hogy akarok e egy ilyen világba születni és most se érdekel senkit, hogy mit csinálok az életemmel. Ma az osztálytársaim nagyon csúnyán össze vesztek képtelen voltam végig hallgatni azt a mértéktelen gyűlöletet, ami áradt a képükből ezért haza mentem utolsó óráról, egy igazolatlannal több vagy kevesebb nekem mindegy, de képtelen voltam ott ülni és hallgatni hogy mennyire utálják egymást, el kellett jönnöm, muszáj volt! A buszra a Mónival mentem ki, neki is elege volt az osztályból főleg mivel ő volt az akinek mindenki neki esett a legjobb barátnője is hátat fordított neki, szőrnyű h ilyen megtörténhet, a barátság az egyetlen szent dolog az életbe miért kell elrontani? Írtam egy sms-t a Dórisznak mert ma mindennél jobban hiányoltam a társaságát. Eldöntöttem harcolni fogok, hogy vissza mehessek hozzá! De már nem tudom érdemes e... igaz nagyon undorodom az osztály viselkedésétől, de itt van nekem a Regi a Móni és a Szasza meg a Niki. És nekem ők is nagyon fontosak és van egy fiú, akit legszívesebben megfojtanék még is nem tudom elképzelni, hogy soha többé nem lássam. Érdekes ez a valóság, de meg kell tanulnom élni benne, mert innen nincs menekvés ha már megszülettem végig is játszom, nem fogom megint feladni!! Boldog akarok lenni!