Az élet írta. - Én tolmácsolom.

Az élet írta. - Én tolmácsolom.

|Szerző: Nyitrai Viktória|

Minden ember céllal jön e világra,

Hogy megérezze a szerelem gyönyörét s kínját,

Érezze mi nem szükséges az élethez, de még is

nélkülönözhettetlen a boldogsághoz.

Olykor fájnia kell, de ne bánd soha,

Mert lehet vérzik most a szív,

De furfangos egy dolog a szerelem,

Képes kihajtani a sóval behintett földeken is.

Észre se vesszük, de gyökerei egyre, 

közelebb kerülnek a szívünkhöz,

És mint a fa, eléldegél hosszú ideig a szívünkön,

De ha megunja azt s ki szakad belőle.

Már nem érdekli, hogy a szív vérzik,

S gyökereinek egy része örökké ott marad benne.

Fa elszárad a szív pedig megszakad,

Mert egyik sem létezhet a másik nélkül.

Ahogy én sem létezem nélküled, s szívem nem felejt el soha sem!