"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. április 9., péntek

Ne sírj mert vége lett, mosolyogj mert megtörtént!

"Ami okot, ad az életre az okot ad a halálra is."
Kimondtam, hogy vége és most tényleg vége lett. :( Nagyon hiányzik úgy érzem a saját szívembe döftem tört. De így lesz a legjobb, mindkettőnknek mert ez így, hogy havonta örültünk ha 1xer is láttuk egymást. De én még mindig szeretem, de még is szakítottam ki érti ezt? Testileg - lelkileg megviselt az egész dolog. A tegnapi napot végig bőgtem. Este felé le nyugodtam. És láttam a Dávid is le vette a kiírást meg a képeket vipről szval már az ő részéről is vége. Dorisszal beszéltem este, de már tudta, hogy vége az egész kolesz tudtam, de nem tőlem az biztos. A Réka mondta el nekik, de hogy ő honnan tudja meg mi köze van hozzá az rejtély. Azt hiszem kezdek megbolondulni, ülök a szobámba egyedül és azon veszem észre magam, hogy ordibálok és veszekedek a saját tükörképemmel. Hogy utálom magam meg, hogy lehetek ekkora barom. Este be vettem fájdalom csillapítót és elaludtam,de mondták, hogy egész éjszaka beszéltem álmomba meg sírtam is. Azt mondták, hogy ezeket mondtam: "Nagyon sajnálom, én szeretlek Dávid nem akarok veled szakítani én nem akarom, hogy vége legyen. Nagyon félek egyedül nem akarok nélküled élni én nem tudok nélküled élni. Szeretlek!" Szép kis álmom lehetett ha ezeket mondtam és közbe meg potyogtak a könnyeim, de mond gyöngybe zárt emlékeim hová gurulnak? :( Elrontottam megint mindent most már mindegy, de nagyon fáj itt belül, mintha kitépték volna a szívem. Már 2 napja nem eszem csak energia italt iszok és gyógyszereket eszem, képtelen vagyok aludni. A halálsápadt arcom és a lila karikás szemeimet már az alapozó is nehezen rejti el. Nem tudom mi lesz így velem. menekülök a magány elől, de az folyton a nyomomban van. Keveset vagyok itthon mert minden rá emlékeztet pedig a polcról már mindent le vettem és beraktam a szekrényembe, de akkor is a levegő a színek a sok emlék nem bírok felejteni. :( Minden nap elmegyek sétálni barátnőimmel, hogy ne legyek egyedül. Ma a Nikivel sétáltam beszélgettünk és mikor elmentünk a házuk előtt észre vette a halott kiscicája tetemét. Miért történik ez a sok rossz?! Holnap meg elvileg a Regivel és a Szaszával elmegyünk megnézni az Alkonyat 3. részének a forgatását. Jó lenne ha eltudnák menni, de igaz ami igaz rengeteget kell tanulnom és nem vagyok benne biztos, hogy erre elég 1. vasárnap. :S De egy pillanatot se bírok egyedül, mert akkor rám jön a bőgés és én nem akarok sírni soha-soha többé. :( Dávidal meg talán így lesz a legjobb, megérdemel egy normális lányt mert ő tökéletes. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése