Minden sorozatban van 1-2 össze foglaló rész. Ezek azért hasznosak, mert ha kimaradt 1-2 rész akkor sok mindenre fény derül. Vagy is ha nem rég kezdted el olvasni a blogom és tényleg érdekel akkor ez nagyon hasznos bejegyzés lesz. Januárban kezdtem a blogomat az új év sok változást hozott, de sajnos nem sok jóval kecsegtettet. Dorinával minden jó volt, elválaszthatatlanok voltunk, mint 2 testvér nagyon szeretem, egyedül ő értett meg és persze a Reigna meg a Szasza... És ott volt nekem a Dávid, akit mindennél jobban szerettem. És meg ismertem egy nagyon aranyos lányt, akit Weunak hívnak, ő mindenben velem van, legyen az depi vagy boldogság roham... Fizikából romlottak a jegyeim oly annyira, hogy meg is buktam félévkor, de ha ez nem lett volna elég ott volt egy Gábor nevű egyed aki teljesen össze zavarta a fejem és ez miatt nem kis összetűzésbe kerültem a Dáviddal, de kibékültünk. Anya azt mondta, hogy a jegyeim miatt sulit kell váltanom, muszáj volt! Februárban, már Várpalotára kellett járnom a Magánba. Nem ment a legsimábban, zaklatott voltam és hülyeségeket beszéltem, ami miatt nem 1 ellenséget szereztem már az 1. nap, de nagyon ki voltam akadva nem is tudtam mit csinálok, ezt követték a folyamatos beszólások és kiközösítés, bár szerintem ez nem a megfelelő szó mivel, csak azt lehet kiközösíteni, akit már befogadtak, hát engem még nem... esélyt se kaptam. Befordultam, már nem érdekelt semmi, csak hogy lássam hétvégén a Dávidot. Nagyon sokat sírtam, mert hiányzott a régi életem. A Regivel járok most suliba ő az egyetlen barátnőm ott jelenleg. Dáviddal megromlott valami, egyre többet veszexünk nem tudom mi lesz így. Márciusban sem lett jobb a helyzet egyre több rossz indulatú megjegyzést kaptam nem csak a külsőmet illetően. És hideg zuhanyként ért, amikor az egyik általános iskolai szerelmem be valotta, hogy szeret. De nem foglalkoztam vele különösebben csak bántott a dolog. A elmémet elborította egy fajta sötét árny, ami teljesen meg bolondított, alig beszéltem az emberekkel, volt hogy napokig senkihez sem szóltam... Már nem tudtam ki barát és ki ellenség, minden olyan homályos volt... A szüleim elvittek nyaralni, ahol megkaptam életem első igazi gitárját, és egy csodás élményt, volt minden sikoly álarcos elmebetegek és bunkó pincérek... A suliban rá szállt néhány hülye gyerek, nagyon idegesítettek, de legalább volt aki szólt hozzám és ott volt a Patrik, akiben nagyot csalódtam... de most térjünk vissza a nem túl távoli jelenbe(Április): Szakítottunk a Dáviddal, a távolság a szabadság vágy? Már nem tudom mi volt az ok! Úgy volt barátok maradunk, aztán mégse és persze megint én vagyok a hibás szerinte... A Patrik az idegeimre megy, megbolondulok tőle! és nem jó értelembe, kezdem utálni azt hittem barát de egyik napról a másikra le se szart, és úgy éreztem menekült előlem ezért békén hagytam, már köszöni se akar. Egyre rosszabb lett minden a papám megbetegedett a szüleim válást fontolgatják az itthoni légkör tele van feszültséggel.. na meg tányértöréssel! A szomszéd asszony megölte az egyik legkedvesebb élőlényt a környezetembe és még sorolhatnám... És ma, Dáviddal szinte teljesen megszűnt a kapcsolatom, azt mondta már soha többé nem akar velem semmit... Hát jó én ezt tiszteletben tartom és örülök neki egy szinten, haverjaidnak mégis igazunk volt. Az osztályomba elég jóba lettem egy lánnyal a Mónival és ott van még nekem a Niki, akit nem hagyhatok ki. Kezdem ki ismerni az új osztályomat és ennél kétszínűbb társaságot még nem láttam, tisztelet a kivételnek. Msnezek egy Krisztián nevű fiúval, nagyon jól eldumálunk, de valami nem az igazi szerintem már sosem lesz az... Elvesztettem a szerelembe vetett hitem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése