"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

2010. április 3., szombat

Jó is, meg nem is, de lehetne rosszabb is.

/"Mindenki a saját boldogtalanságának a kovácsa."/
Ma reggel anya korán keltett és elmentünk vásárolni, kaptam egy szerencse bambuszt és bio hajfestéket (lila lesz a hajam). A bambusz remélem szerencsét hoz, mert rám fér. Haza értünk bekapcsoltam a gépet és elolvastam a Dávid üzijét. Olvasta az előző bejegyzésemben a szakításos dolgot és úgy döntött inkább szakít velem. Jó megértem, megérdemeltem. Én már rég dobtam volna magam, mert tényleg ritka hülye vagyok és az érzelmeim néha(gyakran) összekuszálódnak, de még mindig szeretem és fáj. Már mindegy elfojtom mint mindent mosolyt varázsolok arcomra és élem tovább ezt az értelmetlen játékot, amit életnek hívnak. :( Írtam a Nikinek, hogy akkor menjünk el sétálni. Útközben nagyon jól elhülyültünk sőt még a Regivel és a Szaszával is össze futottunk a Szaszával még verekedtünk is. Ez tényleg jó nap volt. Utána a Nikivel elmentünk és beültünk a buszmegállóba és megalkottuk a tökéletes férfit. XD Minden fél-e bigyó állt ki a szájából és az egyik szeme helyén rajz szeg volt, na meg el csortunk egy plakátot. "ECOMIX MALAC" na vajon mi lehet az? :O Nem tudom, de a Niki felvilágosított az egy koktél és úgy készül, hogy megfogják a malacot felrázzák és meghúzzák a farkincáját... és tádám kész a fincsi ecomix malac koktél xD Nem keverve hanem rázva. Olyan fél8 felé értem haza és megint elkapott a depi, nem akarok senkivel beszélni. :( De mára ennyi elég volt. Volt itt minden nagyon rossz és nagyon jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése