Rossz Karácsony?

Boldog Karácsonyt minden kedves látogatónak utólag is. Az idei karácsonyom se volt jobb mint a tavalyi eggyel talán nem volt ünnepi hangulatom, hiányzott a karácsonyfa illat, volt karácsonyfánk igaz, de mű szépnek szép volt, de még se az igazi. A család meg a szeret ünnepe a karácsony még se érzem, hogy jól érezte volna magát bárki is karácsonykor, én legalább is elégé magam alatt voltam, egyéb okok miatt, amiket most nem szeretnék részletezni a lényeg, hogy egy világ dőlt össze bennem és már épp ideje volt mert valaminek a vége az mindig valaminek a kezdete. Úgy érzem meg változtam, de mese ugyan az csak mások a szereplők, és rajtam áll, hogyan alakítom ezt a mesét vajon megint elrontom, mint az előzőt vagy netán már el is rontottam? Ebben a hónapban töltöttem a 16. születés napomat, ami megint nem volt nagy szám a papámról kiderült, hogy leukémiás és csak pár napra jöhet haza az ünnepek miatt, aztán vissza kell neki menni a kórházba. A macskám is meghalt, elgázolták pont a születésnapom előtt néhány nappal, éppen a barátomat kísértem ki a buszra, mikor ki léptünk az utcára és meg pillantottam a kicsi testét az út közepén, minden csupa vér volt, és mintha belém vágott volna egy érzés a földre rogytam és elkezdtem sírni, mintha csak muszály volna a cica akkor még élt és megpróbált fel kelni, de már hasztalan volt minden... Az egyik szeme a ki folyott a másik pedig be vérzett a pici teste az aszfalthoz volt ragadva. Ati meg próbált vigasztalni, és haza akart kísérni, de én maradtam neki meg mennie kellett a buszra. Felhívtam apát, hogy jöjjön és segítsen be vinni a macskát. Egész éjszaka kint voltam vele, de reggelre meghalt... Én csak annyit mondok köszönöm, köszönöm annak aki képes elgázolni egy kismacskát! Remélem neki is szép karácsonya volt, legalább olyan mint nekem.  Születés napomat otthon töltöttem Attilával. Rá 1-2 napra pedig meg örült az apám, be akart zárni a házba és le szerelte az ajtómat, úgy kiabált velem, hogy szerintem a szomszéd faluba is hallották, még se érdekelt senkit, vajon ha segítségre lenne szükségem azt se hallanák meg? Az ablakomon át menekültem ki a fagyos utcára, miközben az apám torka szakadtából kiabált utánam, hogy soha többé haza ne menjek..

Őszi szünet

Október 30.-án utaztam ki Berlinbe, Londonba és Párizsba. Képeket majd később teszek fel ha jó lesz a fényképezőgépem. Nagyon jó volt elmenni és világot látni, a honvágyam viszont nem volt kicsi, ilyet talán még sose éreztem eddigi életem során, messze voltam az otthonomtól a barátaimtól és a családomtól és a legrosszabb az volt, h tudtam ha meggondolom magam akkor sem mehetek előbb haza és ez szörnyű volt. Mindenek előtt viszont ki szeretném jelenteni, h új szerelmem Berlin lett, valami le írhatatlanul gyönyörű volt, én csak annyit mondanák, h szép volt minden, az emberek a házak a csatornák, amelyeken hajókázni lehetett és a bolt kirakatok, mintha nem is ebben a világban lettem volna, vissza akarok menni... London is szép volt, de azt hiszem kicsit másra számítottam, mint amit kaptam Londontól, de kétség sem fér hozzá, hogy a London Eye-hez nincsen fogható, a kékkel kivilágított fák és a kilátás, na meg az őrség váltás és a lovas rendőrök csoda szép volt, de még sem érzem úgy h képes lennék én oda kint lakni. Párizsban meg kicsit tömeg iszonyom lett, annyi sok ember volt egybe tömörítve, hogy komolyan mondom rosszul lettem és az a sok szemét meg az össze firkált falak undorító volt és ennyi... DisneyLand viszont olyan szép volt, hogy ha ott maradhattam volna én még most is ott lennék, csipkerózsika palotájától a kísértetházon át a csillagok háborújáig mindent megtaláltunk mi szem szájnak ingere. A bökkenő csak az volt, h az utolsó nap amikor DisneyLand-ben voltunk egész álló nap szakadt az eső és se esernyő se esőköpeny nem volt nálunk és elég rendesen megáztunk és meg is betegedtem, a héten nem is mentem suliba hnap kell vissza mennem a dokihoz de egyre betegebb vagyok köhögök, lázas vagyok és már az orrom is vérzik, pedig szedem a hülye gyógyszereket, amiket felírtak, mikor persze nem szedem, akkor 1-2 nap alatt meggyógyulok, de most h szedem egyre betegebb leszek, hogy van ez?? Na mindegy ha lesz időm akkor még írok, de most vissza fekszem aludni. :)

Wombatocskák és fülescicák

Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat. A Tegnapi nap nagyon jó volt! Végre találkoztam az én Regimel, már nagyon régen láttam és jó volt újra látni és beszélni vele, már nagyon hiányzott nekem a sok hülyeség és a jelenléte, a szokásos buszmegállóban találkoztunk és onnan elmentünk energiaitalért és chipsért a boltba, Regi kobrát vett én viszont vittem megammal zöld watt-ot oda vagyok érte nagyon finom és édes. Elsétálgattunk aztán elmentünk, hogy kihívjuk a Szaszát is, de nagy valószínűséggel nem volt otthon se ő se senki. Szóval elmentünk a focipályára volt ott egy elég ronda kis meg nem mondom milyen fajta kutya, Regi szerint dorombolt, de szerintem csak röfögött szegény kutya, anyuéknak elő is adtam, hogy kell nekem egy kutya, de nem engedték meg azt mondták sokat eszik, úgyhogy nem lehet, meg hogy megeszi a papucsot és a szomszéd nyanyus meg mérgezné, mondjuk ez tök igaz... úgyhogy maradok a halaknál anya épp ma reggel mondta, hogy látott akváriumot, ami nem is annyira drága, és van hozzá felszerelés is, most azon gondolkodik, hogy meg e vegye, mert ugye a Londoni út se lesz túl olcsó és hát nem vagyunk milliomosok, de majd megoldjuk mondta anya.

A fülemet meg végre sikerült kitágítanom 8mm-re és bele is tettem a jack-es fültágítómat, a hajamat pedig alul pinkre festettem. Nekem most jelenleg így tetszik a külsőm, ahogy van, csak a frufrum lehetne kicsit hosszabb, de nem baj majd megnő, én türelmes leszek és kivárom, nem mintha lenne más választásom. Este lejött hozzám Ati és együtt aludtunk, nagyon jó volt, hogy itt van velem, igaz aludni nem nagyon aludtunk, mert kicsi volt az ágy és nem fértünk el. Néztünk filmet és elmentünk a boltba is. A kedvenc filmemet tettem be a Kárhozottak Királynőjét, igaz hogy már annyiszor láttam, hogy a film szövegét kívülről fújtam, de azért jó volt. Ati észre vette, hogy nem is a filmet nézem, hanem őt... hát igen, de nem tehetek róla ő valahogy jobban lekötötte a figyelmem mit a film. Reggel nagy nehezen felkeltünk és haza ment én pedig, itthon maradtam, hogy megírjam a hülye esszémet. Nagyából ennyi volt a hétvége hétfőn mehetek suliba nem sok kedvel mivel Regi még mindig Zánkán van és nincs valami sok barátom a suliba és magányosnak érzem magam ott, pedig nagyon sokan járnak a suliba, de valahogy senkivel sincs meg az a bizonyos közös hang...

Rajz óra

"A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos." (Marilyn Manson) A rajzolás számomra olyan, mint mások számára a beszéd, a rajzolás felszabadító érzés, nem kell ki mondanod az érzelmeidet elég ha lerajzolod őket, már is kiadtad magadból mindazt ami nyomaszt vagy éppen örömet okoz. Egy hónapba 20 db rajzórám van, ebből a hónap utolsó hetében művészet történelmet tanulunk, Őskori művészet, Egyiptomi stb... Legutóbb a Stonehenger-ről tanultunk amiből persze még a mai nap esszét is kell írnom, mondanám fú a fenébe semmi kedvem hozzá, de valójában engem nagyon érdekel ennek a különös építménynek a története, hogyan építhették, kik és miért? Még nem tudom mit fogok róla írni az esszében, de érzem jól fog sikerülni, legalább is remélem. A hónap többi 18 órájában pedig rajzolunk, az előző feladat az volt, hogy készítsünk el egy picaso festményt és fessük meg, én a gitáros koldust választottam, egész éjszaka azon dolgoztam, hogy elkészüljek vele egy szemhunyásnyit sem aludtam, de megérte a tanár úrnak annyira meg tetszett a festményem, hogy rögtön két db ötöst is adott rá, de azt meg kell hogy mondjam szenvedtem vele, mire befejeztem főleg mivel, eddig csak az oviban festettem, az pedig már elég régen volt. Az elismerés viszont mindennél többet jelent nekem és ösztönöz, hogy hajtsak és kihozzam magamból a legjobbat. Szünetben unalmamban, a telefonomat néztem és találtam benne egy fényképet a legjobb bnőmről, és le is rajzoltam, nem lett annyira jó, de majd legközelebb jobban megfogom rajzolni. Az új munka amin dolgoznom kell "Mit tud a láb" címet viseli, még nincs ötletem hogyan fogjak hozzá, de még van rá egy hetem, hogy kitaláljam. :)

Panoráma A 10 Éves London Eye-ról!

 Az iskola indít egy kirándulást, amire minden képen elszeretnék majd menni, sajnos nagyon drága ezért anyumék nem mondták biztosra. Már több mint 3 éve kiszeretnék jutni Londonba és ez egy csodálatos lehetőség lenne rá, a kirándulás pont őszi szünetre esik ezért még a suliból se kéne hiányoznom. Remélem sikerül össze kaparni annyi pénzt amennyi kell, mert nem kevés és október végén már utazhatnék is. A menetrend itt megtalálható. Az útvonal először is mennénk Hegyes halomba onnan, pedig Ausztráliába, Németországba és Belgiumba, megnéznénk Brüsszelt is és végül Franciaországban kötnénk ki, majd másnap megérkeznénk a kikötőbe és átkelnénk komppal Canterburybe, reggel pedig go London, ahol megnéznénk a csodálatos várost és a szívem csücskét a London Eye-t, ahonnan belátni egész Londont... Eszméletlen jó lenne elmenni, de nem fogok bele halni abba se, ha még se jutok ki. Ma földrajz órán be jött az osztályba a tánc tanár és azt mondta mindenkit szeretettel vár a jazz tánc csapatába, a jazz nem áll hozzám túl közel, de kedvet kaptam a tánchoz és eszembe jutottak a régi emlékek a bemelegítésről és, hogy mennyire sikerült meggyűlölnöm a táncot hála a kedves tanáromnak, aki itt tanított egy ideig minket, nem vagyok egy nagy tehetség sőt, mondhatni kétballábas és görcsös a mozgásom még is szerettem táncolni, de pár éve már abba hagytam, és most éppen itt az ideje annak, hogy újra belevágjak. A suliban ugyan kissé lemaradtam, mert egy teljes hetet betegeskedtem, és szerintem most még betegebb vagyok mint akkor, de nem is kell csodálkozni, hiszen elkevertem a recepteket és ezért nem is szedtem be a gyógyszereket, amiket felírt nekem az orvos, de valahogy majd csak túlélem. Ma csak 5 órám volt ezért viszonylag elég hamar haza is értem, Attilának 8 órája volt, reméltem hogy ma azért még láthatom, de nem jött össze, nem ért rá, mert segítenie kellett otthon. Este felhívott, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, nagyon hiányzik észveszejtően, mikor nincs velem, vagy valami miatt le kell mondanunk a találkát a mellkasom elnehezedik, mintha egy hatalmas kő lenne a helyén, ami egyre nehezebb lesz, nagyon hiányzik most is, azt mondta holnap be jön egy puszira, de vajon kibírom én addig? Olyan szomorú és kedvetlen vagyok nélküle, ebbe beleőrülök, van hogy bánt szavakkal, de tudom hogy nem szándékosan teszi ezt és legtöbbször bocsánatot is kér, van hogy veszekedünk nem túl ritkán, de képtelen lennék elviselni a hiányát, nagyon megkedveltem.

Szabadnapon vagyok

Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni ...és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó... Ezt az idézetet Facebook-on találtam és szerintem nagyon igaz ezért gondoltam megosztom veletek és kívánom váljon hasznotokra engem elgondolkodtatott ez az idézet és arra jutottam, hogy én tudom mit jelent élni, de a legfontosabb szerintem, hogy én azt is tudom mit jelent szeretni és várni hogy vajon mikor láthatod legközelebb és félni, hogy elveszíted. Reggel megint csak volt időm pihenni, mint ahogy ma is lesz, egész nap takarítottam egyenként lemostam mind a 152 db energia italos dobozomat és egyenként vissza is pakoltam őket a szekrényemre, ezzel eltelt egy kis idő, legalább addig sem unatkoztam, közben pedig a Verával msneztem, mostanában elég jól elbeszélgetünk, kezdem megkedvelni jó, hogy van egy új barátom az osztályban, de mondtam neki, hogy ha minden igaz jövőre vissza szeretnék menni Pápára tanulni és anyuék is megengedték, mert tudják hogy gyűlölök Várpalotára járni suliba, de Vera megkért hogy maradjak mert végre neki is van egy barátja az osztályban, ez nagyon jól esett és bele gondolva már nincs is miért vissza mennem Pápára, Dorinával is teljesen megszűnt a kapcsolatom, ami sajnálatos mivel én azt hittem ennél erősebb a barátságunk, de tévedtem. Még nem tudom mi lesz jövőre, Attila azt mondta fél évkor nem megy át Gyöngyösre, de jövőre valószínű, én nem akarom hogy elmenjen, de azt sem akarom, hogy azért maradjon mert én arra kérem, ha maradni akar úgy is velem marad, ha nem akkor sem tarthatom vissza, mert nem tehetem.

...de csak csalódások érnek!

Kicsit kijöttem a gyakorlatból, hiszen már nagyon régen írtam a blogomba, lehet már nem is olvassák annyian mint régen, de én fontosnak érzem, hogy folytassam a blogolást. Tegnap elmentem orvoshoz, és kiírtak jövőhét hétfőig, akkor kell vissza mennem ellenőrzővel együtt. Attilával is kibékültem, mert volt egy kis nézet eltérésünk, amiről kiderült, hogy nem is igaz és csak eltúloztam, de most már minden happy. Ma sikerült összetűzésbe kerülnöm anyumékkal, mert megláttak valamit amit nem kellet volna és nem értették miért tettem, mert hogy eddig semmi probléma nem volt velem mindig jól viselkedtem és rendesen tanultam, most meg szét vagyok csúszva, mondhatni ideg roncs lettem. Hiányzik a cigaretta, de le tettem mert Attilát zavarja és be vallom én is hülyeségnek tartom, de mikor ideges vagyok, akkor annyira jó elszívni egy szálat, olyankor megnyugtat. Délután felmentem Attilával Veszprémbe, mert vízipipa dohányt akart venni én meg fültágítót. Felmentünk a sétáló utcán, az utca telis-tele volt diákokkal, de nem csoda hiszen iskola idő volt még és mindenki igyekezett haza, én ma nem mentem iskolába ezért volt időm kipihenni magam még is úgy éreztem mintha már ezer esztendeje nem aludtam volna és még a fejem is fájt, Attila csak elmosolyodott rajtam, hogy én vagyok fáradt mikor ő egész délelőtt dolgozott. Hát igen ez lennék én fáradt szédült balga egy nőszemély. Végül is vettünk mindent, amit akartunk Attila dohányt én pedig egy pink 8mm-es szilikon fültágítót, nagyon tetszik viszont még kicsi a fülem és nem tudom bele tenni, de majd idővel sikerülni fog. Haza felé a buszon ülve arra gondoltam milyen jó is lesz holnap, megint találkozni Attilával, nagyon megszerettem, bár ő azt mondja még fiatal vagyok és ezért nem mondja nekem, hogy "örökké" mert hogy még ki kell, hogy éljem magam, de mi van akkor ha én vele akarom kiélni magam? Nem mutatom, de van hogy rosszul esik, hogy ilyeneket mond nekem, de én most először érzem úgy hogy képes lennék le élni vele az életemet és ez nagy szó, mert sosem hittem az ilyen komoly kapcsolatokba, de őt nem akarom elveszíteni semmi képen.

A boldogságot hajszolom...

Üdv kedves olvasók! Egy jó ideig szünetelt a blogom, mert nem volt időm, hogy írjam és be vallom kedvem se nagyon, de most úgy döntöttem hogy újra neki kezdek csöppet sem eseménytelen életem megörökítésének. A nyár egyszerűen eszméletlen volt, élveztem szinte minden egyes kis pillanatát, melyeket azokkal tölthettem akiket szeretek, de minden éremnek 2 oldala van. Volt, hogy nevettem és volt, hogy sírtam, de most csak a jóról szeretnék írni, mert ha újra elolvasom ezt a bejegyzést csak a jóra akarok vissza emlékezni. Hol is kezdjem július 8. - Találkoztam Attilával, akivel még aznap össze is jöttem, sok akadályon és vitán vagyunk túl és még egy szakításon is, a nyár nagy részér vele töltöttem, amit persze nem bántam meg. Volt hogy azt kívántam bár csak meg se ismertem volna, de ez butaság, a sok rossz ellenére én így szeretem és nem akarom elveszíteni, bár tudom sokszor felidegesítem és ő is engem, de nekem ez így jó, mert a tudat, hogy elveszíthetem egyszer az mindennél rosszabb... A nyár összesítve jó volt és remélem a 2011-es nyár is legalább fele ilyen jó lesz. Sok helyen megfordultam és sok új embert megismertem többek között voltam Tapolcán, Nemesgulácson, Székesfehérváron, Veszprémbe, Tamásiba, Döbröközön, Balatonfűzfőn és még egy rakat csodás helyen és rendezvényen. Volt szerencsém találkozni a régen látott ismerőseimmel Virággal, Istivel, Dorisszal és új embereket is megismerhettem Lalát, Petit, Mátét és Balázst, de a nyár elképzelhetetlen lett volna olyan igaz barátok nélkül, mint a Regi és a Niki! Köszönöm nektek ezt a csodálatos és emlékezetes 2010-es nyarat, ahol sok volt a móka a nevetés és a szeretet. 

De véget ért a nyár és megkezdődött a suli, amit a legkevésbé sem vártam, mivel édes kedves barátnőm, aki mindenkinél fontosabb nekem és olyan mintha a testvérem lenne elment másik iskolába Zánkára, nagyon hiányzik nekem a Regi igaz hétvégén látom, de nélküle olyan üres és unalmas itt minden, nagyon hiányzik, nem tudom meddig bírom még nélküle. Igaz itt az Attila, akibe vissza vonhatatlanul szerelmes lettem, de azt mondta fél évkor ő is elmegy Gyöngyösre, vagy is hétvégente látom csak, nem mutatom ki de nagyon félek, hogy elmegy és elveszítem... gondolni se merek arra mi lenne nélküle velem. Rossz így minden nincsen Regim és lehet Attilám se lesz, de ha ez még nem lenne elég így magában kiderült, hogy Gergő bácsi már nem tanít minket, és a Patrik is elköltözött Dévaványára, azt mondta ősszel vissza jön látogatóba, remélem is. Jött hozzánk 4 új diák is, az egyiket Zsuzsinak hívják 20 éves és virágkötő a szakmája, vele kijövök aranyos lány. Akkor ott van még a Zsanett, aki nekem szintén színpatikus és még 2 fiú osztálytársunk lett a Roland és a Laci, akik Bodajkról jöttek, velük nincs semmi bajom, de nem is lettek a kedvenceim. A padtársam az Adri lett ő volt tavaly is, jól kijövök vele is és ott van még a Vera, aki tavaly fél évkor jött úgy mint én, de csak most ismertem meg, aranyos lány és remélem jó barátok leszünk. ^^ Azért még sem olyan rossz most a suli leszámítva azokat, akik még mindig úgy gondolják joguk van engem megalázni és bántani... mára ennyit akartam most megyek a dokihoz mert beteg vagyok. Jó olvasást, Sziasztok :)

Minden ami kell...

 Mindenem meg van, amit kell, talán kicsit több is, mint kéne, de majd az idő eldönti mi a helyes... A hibáink tesznek minket hétköznapi embereké. A társadalom több eltérő gondolkodású, viselkedésű ember alkotja. Vannak olyan emberek, akik csak színplán nincs erre találóbb kifejezés "hülyék" a társadalom nagy részét ezek az emberek alkotják, de bízom benne, hogy nem mindig lesz ez így. Kedvencem még az is amikor egymást kibeszélik az emberek, ennek viszont nem sok értelmét látom, szerintem ezt mindenki utálja, még sem veszik észre, hogy ők is kibeszélnek mást, számomra ez kissé szánalmas és önző. Talán az egyetlen ami, vigaszt nyújthat a mai világban az a barátság és a szerelem, legalább is egy ideig, mert aki a tűzzel játszik az könnyen megégetheti magát, reméljük ez most más kép lesz. Sokat ismételgettem, hogy én jó vagyok, de ezt egyszer se gondoltam túl komolyan... nem vagyok rasszista, sosem voltam sosem leszek, nehéz kiborítani, de akinek egyszer sikerül annak ezer jaj, mert akkor rá zúdítok minden eddig felhalmozódott feszültséget és sérelmet. Szívem szerint felpakolnám egy hajóra azokat, akiket szeretek és irány a nagy világ, de még a tengerig se jutnánk, mindenhol akadályok és korlátok vannak, azt mondják szabad vagyok, de még se annyira, azt is mondták azt csinálok amit akarok, de nem lehet sosem tehetem azt amit szeretnék... akkor hol itt a szabadság és az akarat? Már megint elkezdtem egy bejegyzést, de nem az lett belőle amit akartam, csak terelem a szót, mert valójában nagy szarba kevertem magam és ennek semmi köze a társadalomhoz... de kell még 1-2 titok, melyet csak a barátaim tudnak... <3

Túl fiatal...

Túl fiatal, túl öreg, túl gyerekes, túl felnőttes, túl tökéletes... Igen! Mikor azt hiszem minden rendbe lesz, kiderül tévedtem, még sincs szerencsém szerelem téren, nem is volt nem is lesz sosem. Tudtam, hogy baj van valahogy éreztem. Már napokkal ezelőtt, valahogy más volt furcsa, de végre megértettem. Azért volt furcsa, azért viselkedett velem gorombán, mert fejébe szöget ütött a megbánás és a hülyeség... Gondolkodni kezdett, az ilyen dolgok sosem sülnek el jól, a szerelemben nem szabad gondolkodni, hanem érezni kell, de ő ehelyett azon gondolkodott, vajon jó ötlet volt e össze jönni velem, hiszen még túl fiatal vagyok, de mihez, kihez képest? És miért pont most jutott ez eszébe, előbb is kitalálhatta volna, vagy ha tényleg így gondolja miért? miért teszi ezt? ennek semmi értelme? én inkább nem gondolkodom, mert tudom ha elkezdek gondolkodni abból csak baj van, mert aki gondolkodik az problémát keres, és aki keres az mindig talál. Már tényleg nem tudom miért jöttünk össze, sokak szerint én csak arra kellek neki, lehet igazuk van... de miért gondolkodnék ezen ha szeretem, van aki szerint én csak a következő csaja vagyok a sok közül... de ha szeretem nem érdekel mit mondanak. De ha szeretne nem gondolkodna ezen... vajon szeret? vagy tényleg csak arra kellek, miért bunkózik velem? Minden fiút csak ez érdekel. Sok mindent elviseltem, a közös vonás bennem és benne annyi mint a fehér és fekete között. Ő szeret politizálni, azt mondja az ember színe a fehér és, hogy a világ béke hülyeség, utálja ha megöleli valaki és ha piszkos lesz a keze... és utálom a politikát sosem értettem igazán, nem vagyok rasszista szerintem mindegy kinek milyen a bőr színe, lényegtelen nem fontos, a vére mindenkinek ugyan olyan vörös, akár fekete a bőre akár fehér, és én hiszek a világ békében mert minden ember testvér, éljen a zűrzavar és a mezítláb haza sétálás a piszkos utcán, ha rossz a kedvem megölelem az első szembe jövő embert, de ő ez nem érti és soha nem is fogja...

Utca Zene/ Ingyen ölelés

Első napon sajnos nem voltam, mert más program közbe jött, második nap pedig, Ateszal mentünk fel a buszon olyan volt, mint ha egy szardíniás dobozba zártak volna minket, kicsi rosszul is lettem. Mikor oda értünk és le szálltunk a buszról rögtön meg pillantottam pár fiatalt "Ingyen ölelés" feliratú táblával, hatalmas késztetést éreztem, hogy megöleljem őket, de megkérdeztem előtte Ateszt, hogy mit szólna ahhoz, hogyha én megölelném azokat ott. *.* Hát még szerencse, hogy megkérdeztem, mert így kiderült, hogy Atesz szánalmasnak tartja az efféle kampányokat és az ölelést is utálja, nem értem ez, hogy lehetséges azt hittem mindenki szereti az ölelést, de tévedtem. A barátom utálja az ölelést azt mondta, hogy az ilyen buzis dolog. Sajnos a mai napon le kellett mondanom erről az élvezetről. Mentünk a Hősök koncertre, nekem nagyon tetszett, végig tomboltam szinte az egészet, a barátom addig csak állt és állt, unatkozott, próbáltam kicsit rá venni, hogy ő is tomboljon, de nem nagyon jött össze, nagyon idegesített, ahogy ott punnyad egy ilyen jóféle koncerten, és azt mondtam neki "nyugdíjas" ettől ő is még idegesebb lett. Koncert végén el mentünk innivalót venni, de annyira ideges voltam, hogy kértem egy szál cigit a Rolitól és elszívtam, pedig tudom, hogy Atesz utálja a dohányosokat. Valahogy nem nagyon érdekelt, de később észhez tért és bocsánatot kért, mert hogy fáradt, de mióta ismerem ő mindig fáradt.. :/ Következő koncerten már tombolt volna, de a zene erre nem volt valami alkalmas, meg nekem sem volt túl sok kedvem. Haza felé nagyon álmos volta, de szerencsére fel fértünk a buszra és végül minden jó lett, Ateszék haza vittek...

Következő nap Regivel mentem fel Utca zenére, úgy volt Atesz is jön, de tök fura volt és Regivel úgy döntöttünk meg nézzük mikor megy a busz, mert Atesz haza ment. Pont jött egy busz, amivel fel mentünk Veszprémbe, írtam is egy sms-t Atesznak, hogy már elmentünk. Nem is válaszolt rá... Regivel elvegyültünk a tömegbe ott találkoztam egyik ismerősömmel Petivel és kis haverjával Balázzsal, velük lógtunk kicsit dilisek voltak, de nem baj. Meghívtam mindenkit egy energia italra és mentünk tovább, össze futottunk még Kekével és volt osztály társammal a Zolival is. Találkoztunk megint az "ingyen ölelés" hírnökeivel és én ki használtam a helyzetet, fú nagyon élveztem. *.* Vártam, hogy vissza írjon Atesz, de nem írt, ezért megkértem új kis barátaimat, hogy menjünk vissza a pálya udvarra, hogy megnézzük mikor megy buszunk haza felé, fel hívtam anyát is, hogy ha úgy alakul fel tudna e értem meg a Regiért jönni, aztán utána felhívtam Ateszt is, hogy hol van elsőre nem vette fel másodszorra, pedig azt mondta majd össze futunk valahol, vagyis haragudott rám nem kicsit megértem, de olyan furán viselkedett már napok óta, nem tudom most mi van. Aztán nap vége felé csörgött a telefonom, Atesz volt az, hogy merre vagyok, végül össze futottunk, ami kicsit kellemetlen volt, mert mint sejtettem Peti, hogy is mondjam nem úgy néz rám mint én ő rá, és kiakadt mikor meglátott Atesszal, azt hittem sírni fog, annyira sajnáltam, szívem szakadt meg érte, bűntudatom volt... Innentől fogva már semmi sem volt vidám, Ateszék túl komolyak, nem lehet velük viccelni, jó volt, hogy ott volt a Regi is, de nem tudom ő mennyire élvezte onnantól fogva, h találkoztunk Atesszal ő kicsit úgy érezte magát mint ha a "gyertyatartónk" lenne. :/ Így összesítve nem tudom eldönteni, hogy milyen volt az utca zene volt jó is meg rossz is...

Ki lakik az ágyad alatt?

Minden embernek meg van a saját mocskos kis titka, melyet igyekezik mások elöl elrejteni... de attól az érzelem és az emlék még nem tűnik el, és ami megtörtént azt nem lehet semmisé tenni. Egyre csak gyűlnek és gyűlnek az emlékek melyektől jobb lenne megszabadulni, de még is hogyan? Egyszerű, fogsz egy dobozt bele rakod ami rá emlékeztet és vastagon le celluxozva be rakod az ágyad alá, így nincs szem előtt, és csak te tudod, hogy ki lakik az ágyad alatt, lehet az félelem, csalódás, és beteljesületlen szerelem. Egy hatalmas dobozban őrzöm az emlékeket, melyeknek otthont nyújt a hideg, dohos és sötét ágynemű tartó, de ha este nincs mire gondolni és egyedül vagyok, kinyitom az ágyam és feltépek egy dobozt kiveszek belőle egy fájó emléket és be bújok vele az ágyba, az elmúlt szép időkre gondolok és arra, hogy elrontottam és már sosem csinálhatom vissza. Felmerül a kérdés hogy az emberek az ilyen tárgyakat, melyekhez rengeteg rossz emlék kapcsolódik, miért tartja az ágya alatt, ahelyett, hogy eldobná vagy elajándékozná? Igen, valószínűleg azért mert lelke mélyén még képtelen lemondani ezekről az emlékektől mert még nem áll készen arra, hogy tovább lépjen akár mennyire is fáj. Szerencsére csak én tudom mit rejt az ágyam, tele van titkokkal és emlékekkel, melyektől még nem akarok megszabadulni és kétlem, hogy valaha is lesz olyan nap, hogy azt mondom elég nincs szükségem azokra a dobozokra az ágyamban... ó nem, nem tehetem képtelen lennék rá. Ahogy az idő telik a doboz gyűjtemény is egyre bővül, akár mit csinálok nem tudok tenni ellene semmit. Remélem azért a mai napom kellemesen fog eltelni és találkozom azzal, akit most kezdek megkedvelni, kockázatos mert lehet, hogy tovább bővül a rossz emlék, de még is megéri, mert így teljes az életem.

Elbűvölő Bestia

Mindenki azt kapja, amit megérdemel... sokat tűnődtem ennek a mondásnak a tényleges jelentésén. Ha olyat cselekszünk, ami nem helyes akkor annak következményei vannak, voltak és lesznek is. Nem vagyok rossz gyerek, mondom én keresztbe tett ujjakkal, pedig egy jó gyerek nem játszik a tűzzel én még is megtettem és meg égettem magam, pedig én szándékosan nem szoktam ártani senkinek, de valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy egyre több emberrel gyűlöltetem meg magam és már nem elég egy sajnálom, a sajnálom már rég kevés, egy gonosz bestia lettem... pedig nem érdemelte ezt egyikük se, az egész csak az unalom és a kétségbe esés eredménye volt. Általában rendes fiúkat fogok ki, akikkel csak játszok mint holmi unalom űző... de ők rendesek és én nem akartam fájdalmat okozni nekik, egyel talán nem gondoltam komolyan, én csak haverkodni akartam és néha ha fáj is be vallani, de szerettem hallani, hogy azt mondják szeretlek, persze én sosem mondtam, de most, hogy van barátom minden megváltozott, Atesz azt mondta, hogy beszéljek azokkal a fiukkal akiknek tetszettem, mert hogy ez így fer, mert letiltani nem helyes, de szembesíteni azzal valakit, hogy sajnálom, de nincs esély arra, hogy össze jövünk, mert mást választottam... ez ez egyszerűen szörnyű és bűnösnek érzem magam, tele vagyok fájdalommal és megbánással, pedig nem akartam rosszat, de úgy tűnik én csak fájdalmat tudok okozni másoknak, ezért nem hibáztatok senkit és megértem ha utálnak érte, de én azt hittem van fiú és lány között barátság, de kiderült rohadt nagyot tévedtem, egyszóval sajnálom Dani, Peti, Keke és neked is Jani, mert mikor együtt voltunk nem figyeltem rád és megérdemeltem, hogy dobtál... na meg még sorolhatnám, de nem teszem. Újra akarom kezdeni ezt az egész életet mert nagyon elrontottam, és tegnap azt mondta nekem az Atesz, hogy Szeret (kicsit)... ez is haladás, de kicsit megijeszt félek... nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, de én se akarok neki.

Menekülnék a semmibe...

Ha lehetne elfutnék minden gond elől és sose néznék vissza, de nem menekülhetek egész életembe... Nem vagyok a szavak embere sokkal inkább írni szeretek. Sokkal egyszerűbb mint beszélni, mert így átgondolhatom mit szeretnék közölni a külvilággal, szépen csak a lényeges részeket, de nem mindenki tud olvasni a sorok között ezért néha csak utalok a valós eseményekre, van aki észre veszi és van aki el olvassa, de nem érti. Olyan ember vagyok aki inkább hallgat, mert az igazság fáj és nem szeretek fájdalmat okozni azoknak, akiket szeretek. Sokáig nem mertem írni, mert féltem, hogy megbántok valakit, azt hiszem ott rontottam el, hogy nyilvánossá tettem a blogomat és ezáltal utat nyitottam mindenkinek az életem rejtelmes kis zugaiba és volt, hogy olyat is le írtam, amit valójában nem is éreztem csak szerettem volna ha azt érzem, de ezzel nem csak benneteket olvasókat vezettem félre, de saját magamat is sikerült becsapnom. Attól, hogy nem beszélünk valamiről még nem biztos, hogy nem érezzük. Már nem félek! (csak egy kicsit) Hangulat ember vagyok, képes vagyok pillanatok alatt teljesen megváltozni, ami nem éppen kellemes, mivel ilyenkor a dolgokhoz való hozzá állásom is más, lehet amit addig fontosnak tartottam most már egyel talán nem is érdekel. Általában itt kezdődnek a gondok, mert akik azért szerettek mert olyan voltam, és most más vagyok, ami megijeszti az embereket, mert én folyton más és más vagyok, napról napra megváltozom.

Álruha

Bájos mosoly lebegjen ajkaidon, még ha valójában vérzik is szíved, ne lásson át a mosolyodon a kíváncsi tömeg, mert ők úgy se értenék, mert senki se értheti mit érzel valójában... Inkább mosolygok minthogy sírjak a sírás nem segít, de ha rám mosolyogsz valakire az általában vissza mosolyog rád, és már is jobb a kedve mindenkinek. Ritkán sírok, de akkor sem azért mert fáj itt belül, nem fáj nekem már semmi "ha egy késsel meg vágsz, az sem fáj" mert nincs minek fájnia kéne a szív fájdalma a legkeserűbb, de az én szívem már nem fáj mert nem érez talán jobb is így, szeretem az életemet szeretem a világ aprócska csodáit, melyet barátaimmal töltött idő okoz nekem, de semmi több... eddigi életem során mindössze egyszer voltam szerelmes, voltak barátok kik jöttek mentek, de minden elmenő elvitt belőlem valamit, ami már sosem jön vissza... én is hibázom mint minden ember, de nem szabad össze törnöm, mert nem engedhetem meg magamnak. A szüleimet és testvéreimet szeretem, de vajon ők is szeretnek? Ha egyszer felkelnék és elindulnák a nagy világba egyes egyedül vajon lenne akinek hiányoznák esetleg velem is tartana? Az embereknek egyik csodás tulajdonsága a felejtő képesség és a rossz akarás, ugyan akkor ott van a szerelem, de mitől szerelem a szerelem? Erre senki se felel mert mint minden ez is többértelmű, mindenki számára mást jelent van akit a testiség és a pénz hajt, s van akit a félelem, félelem a magánytól és az elmúlástól. Sokat gondolkodtam, pedig nem kéne sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha senki se gondolkodna a dolgok csak úgy megtörténnének jó dolgok és rossz dolgok mind-mind semleges és üres érzelem, de kérdem én akkor hol itt az értelem?

2010. július 8. Amikor szivárványszínű lett az égbolt *.*

2010. július 8.-a amikor is szemem láttára szivárvány színű lett az egész ég nem csak egy csíkba, hanem az egész és olyan volt mint egy hatalmas szivárvány. Haza felé a buszon láttam meg és muszáj volt lefényképeznem, hogy megtudjam mutatni nektek is. Így nem annyira szép, de látnotok kellett volna élőbe valami mesés volt nem is érhetett volna jobban véget a nap, és jobban sem kezdődhetett volna, ugyanis ma találkoztam először Vele. Az új évi fogadalmamnak ezzel annyi, de bízom benne a Niki nem fogja elfelejteni és nem enged kibújni alóla. Na de vissza térve 15:13-mas busszal mentem fel Várpalotára ott találkoztam vele a pályaudvaron. Végül nem tudom miért mentem el, nem szeretem a vak "randikat" csak úgy hipp-hopp még sosem láttam, de miért ne? Csodás nap volt, és ő közel is lakik 19 éves és leginkább a shrek-es szőkéhez tudnám hasonlítani, de azért szerethető. Fogjuk rá valamennyire megtanított biliárdozni is, bár amit szerencsétlenkedtem azt meg kellett volna örökíteni az utókor számára, hogy tudjanak min nevetni, azt sem tudtam, hogy kell megfogni azt a botszerűséget és hát a golyókat is elég nehezen találtam el. Le kísértem edzésre, mert focizik ott voltak a haverjai, akik nekem nagyon szimpatikusak bár Atesz figyelmeztetett, hogy valószínű szívatni fognak, mert mindig azt csinálják, ha új lány jön hozzájuk. Ezért nem ért meg lepetésként mikor neki álltak a szócsatának, de rájuk hagytam. A legviccesebb talán az volt, amikor megkérdezték nem e áll szándékomban feljelenteni az Ateszt, pedofíliáért. Amíg Atesz be állt focizni én leültem és néztem, focizni ugyan nem tudok én inkább csak nézni szeretem, valahogy nincs tehetségem az efféle labdás játékokhoz, de ahogy ott ültem és néztem őket, meghallottam egy kis cica nyávogását, egy darabig lestem, hogy honnan jöhet és akkor megpillantottam egy vörös kölyök macskát és oda jött hozzám átbújt a kerítésen és bele ült az ölembe... nagyon aranyos volt nekem is kell egy kiscica, azóta Atesz haverjai úgy hívnak cica lány. :) Szegény macsek párszor beszaladt a focipályára és majdnem ő lett a foci labda, de szerencsére Atesz megmentette... Nagyából ennyi volt az a bizonyos 8.-a amikor is haza felé tartva szivárványba borult az ég és megkérdezte járnék e vele? és én igen-t mondtam. :)

Újra aktívan!

Kedves olvasóim! 

Sajnálom, hogy egy időre szüneteltetnem kellett a blogom, de nem éreztem késztetést arra, hogy le írjam az eseményeket. Történtek azóta jó és rossz dolgok is az életemben... Főleg rossz ezért is nem írtam le, fontolgattam, hogy befejezem a blogot és nem írom tovább a minden napjaimat, de miért tenném, ha már ennyit dolgoztam vele és, kaptam vissza jelzéseket is, hogy tetszik nektek a blogom és amiket írok, ezek nagyon jól estek és barátokat is találtam így blogon keresztül, szeretem olvasni a blogokat, amiket írnak és segíteni nekik ha megkérnek rá. Szóval az a lényeg arra jutottam, hogy nem fogom abba hagyni a blogot, addig amíg legalább 1 ember olvassa a blogomat. Nem régiben történt egy kis baki, amikor új külsőt, akartam a blogomnak és eltűnt róla minden formázás, a betűtípusok és az is, hogy hányan jártak itt az oldalamon ez kicsit fel idegesített, mert már több mint ezren megnézték a blogomat... Na de most egy kicsit vissza térek arra, mennyi minden történt... Először is nagyon sokat találkoztam Nikivel és Regivel is, ez által elhanyagoltam a barátomat, amiért ő nagyon megharagudott rám és ki rakta a szűröm, de talán jobb is ez így elhatároztam mostantól szünetelek pasi téren ez ment is 3-4 napig, amikor is felhívott egyik ismerősöm, hogy nem e lenne kedvem találkozni vele, mondom miért is ne? Találkoztunk és hát úgy alakult, hogy össze jöttem vele. Aranyos fiú leszámítva a tisztaság mániáját, ami néha zavar nem mintha szeretném a koszt, de van amikor kicsit idegesítővé válik elvégre én szeretem a zűrzavart és a katasztrófát. A személyiségem is jócskán más lett a hajam is kiszőkült és mondhatni élvezem az életemet, szeretek mezítláb közlekedni az utcán és szappan buborékot fújni...ja és éljen a Világ Béke. Most már semmi sem állhat az utamba távol tőlem minden rossz emlék és baj. Nyár van hajrá! :D

Pózolj búzatáblán!

Nagyon jó nap volt a mai... 

Nikivel elmentünk sétálni és vettünk energia italt jó sokat, az utolsó Viperától viszont rosszul lettem, nem csoda, hisz a Mindenes mellett vettem, és ott mindig rossz ízűek az energia italok... Körbe jártuk az egész falut, szántóföldet és a boltokat, szintem mindegyikbe vettünk valamilyen energia italt a burn volt a legfinomabb. *.* Bementünk a mamámékhoz is, mert papám beteg és meglátogattuk, szegény nagyon le van fogyva és feldagadtak a lábai, el is van keseredve, valami hülye csöveket akarnak bele rakni a kezeibe... remélem meggyógyul hamar, Niki mesélte nekik, hogy majd megy ki nyaralni Ukrajnába, papa meg rögtön elkezdte neki mesélni az emlékeit, meg csak hogy tudja, elmesélte neki, hol lehet olcsón piát venni. :D "Ott, ahol sokan állnak ott fillérért lehet sört meg vodkát kapni.." Ha mást nem is ezt tuti megjegyeztük, van sütni valója a papának... Kifelé pedig mama megdicsérte Niki seggét. xĐ De azért jó volt, bemenni hozzájuk.  Voltunk még a szántóföldön is és csináltunk képeket, szerintem elég jól sikerültek. Örülök, hogy elmentem sétálni a Nikivel, mivel a legtöbb barátom most jól átvert engem és nagyot csalódtam bennük...

Van egy fajta íratlan barátság törvény, amit szerintem jó betartani, ennek okáért néhány, ami szerintem egy barátságban elengedhetetlen, nem hazudunk egymásnak és nem beszéljük ki a másikat, nem jövünk össze olyan fiúval, aki a másiknak tetszik, vagy volt barátja. De a legjobban azt utálom, ha a legjobb barátaim teszik ezt velem és utána nem foglalkoznak velem mintha nem is léteznék, Keke is eltűnt tök jól esett ez is meg, hogy az Isti lekoptatott minket, de nem haragszom rá, ha égőnek talál minket, akkor nem kell velünk találkoznia. Már nem értem, ki az igaz barát és ki az aki csak kihasznál... Van aki könnyen elfelejtett és olyat tett ami nem méltó egy barátnővel szemben. Én még a legrosszabb ellenségemnek se kívánom, hogy a barátai átverjék és kihasználják. Weuval is beszéltem, szegény nagyon ki van, el is hiszem megvan rá az oka, a blogját is törölnie kellett, mert a szülei tudomást szereztek róla. Mindegy is... csak még, annyit szeretnék kérni, hogy mindenki drukkoljon, hogy meggyógyuljon a papám, nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni.. :'( Kérlek titeket szorítsatok érte.. <3

Hát nem is tudom... Punk szombat ^^

Íme három dolog, amire az életben szükséged lehet: szerelem, amitől elgyengülsz, egy kis pia, amitől erőssé válsz, de leginkább jó barátok, akik ott lesznek, mikor az első két dolog miatt a padlóra kerülsz...

Tegnap reggel, nem minden úgy alakult, ahogy elterveztem... Találkozom volt, a régi osztálytársaimmal Istivel és Virággal plusz még jött a Virág barátnője Fanta. Elvileg a Fenyőnél találkoztunk volna és az Isti kísért volna el oda, mert fogalmam sincs hol van az... elmentem készülődni és beszéltem az Istivel, azt mondta, hogy nem tud jönni mert nem tud hozni semmit, mondtam neki az is elég ha magát hozza, erre azt írta bocsi, de nem tudok jönni, mert nem tudok vinni se piát se cigit, és így nem fogok menni.../de az igazi ok, az volt, hogy a Lalával megy inni/... olyan mérges lettem, hogy az hihetetlen ráadásul el se magyarázta hol a fenyő. Egy óráig bolyongtam mire megtaláltam Virágékat, kérdezték hol a Pityu, mondom jobb dolga volt. -.-" Nem hiszem el egyszer egy évebe megyek és akkor is ezt csinálja. :( Csalódtam... nem kicsit, nagyot. Virággal és Fantával elmentünk venni inni, meg bagzót xĐ Azután elmentünk egy régi elhagyatott tekepályára, ahová Fanta segítségével betörtünk... volt ott minden egy rakás vezeték, csontkukacok, meg mocskos wc... xĐ Ott ittunk kicsit engem hamar megütött mert nem bírom a piát... viszont szerencsére tudtam hol a határ nem ittam le magam annyira, telt múlt az idő és Fantát ki kellett kísérni a buszra, utána vissza mentünk Virággal a tóhoz, nagyon gáz voltam mindenkinek azt kiabáltam, hogy világ béka/béke... :$

Aztán úgy volt haza kísér a Virág és oda adom neki a hajfestéket, el is indultunk, de leültünk a lépcsőkre és ott lelkiztünk szegény jól megszívatta egy idióta fiú, mindenért őt okolta, még azért is mert ő béna vagy ideges. -.-" Ott sírt szegény Virág és azt hiszem túl sokat ivott, mire én kijózanodtam ő már alig bírt menni, úgyhogy mondtam neki haza kísérem, először nem is akarta engedni, de láttam rajta nagyon szarul van... megint a tóhoz mentünk és leültünk kicsit, Virág bele ment a tóba kicsit ott sétált és megkértem vegye fel a bakancsát, mert haza kell érni, engem is hívogatott anyám, hogy mikor megyek már. Haza kísértem Virágot nagyon szarul volt, majdnem bele esett az árokba, jaj baba. :S Aztán hozzájuk értünk, de ekkor jött a java, apja elég jól fogadta, bátya vallatott, hogy hol voltunk, az anya közbe Virágot agyalta, én meg se bírtam mukkani, fel hívtam anyut jöjjenek be értem. Virág megint sírt, mert mindenki mindenért őt okolja, megöleltem, hogy ne sírjon, de mennem kellett anya oda ért értem, gyors be adtam a hajfestéket és kinyitottam az ablakot, hogy a mellettem ülő mamám ne érezze a belőlem áradó rossz élet szagát... remélem sikerült ha nem akkor így jártam, haza felé végig aludtam, mikor haza értem nagyon fájt a fejem és nem bírtam aludni, Jani írt sms-t ezért felhívtam és beszéltem vele, elmondtam, hogy mi volt, utána megpróbáltam aludni, de nem jött össze hajnali 4 volt mikor elaludtam és ma délután 2kor keltem fel.. :/ Remélem jól van a Virág azóta nem hallottam róla. :S Aggódom miatta nagyon... <3

Utoljára sírtam miattad...

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van.  Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá... és ezt rajtam kívül nem érti senki. Nem múlt el nap, hogy ne jutott volna eszembe, s ne sírtam volna miatta, mert én rontottam el az én hibám volt. Úgy érzem, mintha a saját érzelmeim rabja lennék, e testben amely szárnyaló elmém börtöne, akárcsak a pokol húsból, vérből és félelemből épül... egyetlen kiút a halál, de az vajon hova vezet? Még nem akarom tudni, mert él még bennem a remény melyet a jelenlegi barátom táplál, de ő se érti ezt, és nagyon megharagudott rám, amikor kinyögtem miért vagyok szomorú... azt hittem szakítani fog velem, de szerencsére nem így lett, és megígértem neki most már képes leszek tovább lépni vele együtt talán sikerülhet, de annyira messze van. Szeptemberbe jön, de addig mi lesz velem, na és utána? azt mondja ne gondolkodjak ilyenen, mert akár itt van akár ott úgy érzi, mintha mindig vele lennék. *.* Sokat aggódik értem, pedig nem kéne, mindig mondom neki, hogy tudok magamra vigyázni, de ez nem igaz... a magánnyal nem bírok el egyedül, akkor támad rám a bestia, mikor egyedül vagyok szobám legmélyén, s kínoz engem, azt suttogja fülembe egyedül vagy, senki se vigyáz rád, néha az az érzésem végezni akar velem... nem bírom sírás nélkül, de eddig erről senkinek sem mertem beszélni, mert féltem magamra haragítok valakit, akit nem kéne hát sikerült is, mert sose bírom megtartani a saját titkaimat. Jani lehet, hogy nem te voltál az első, de remélem, hogy te leszel az utolsó. <3

Halálközeli élmény

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk, mert félünk valamitől... ez a valami az ismeretlen. 

Már nagyon régen történt, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Olyan 8-9 éves lehettem az egész család elment nyaralni és egy uszodába voltunk, mikor az eset megtörtént. Két medence volt, akkoriban azóta már bezárt ez az uszoda. Volt egy kis medence olyan 10cm-es volt benne a víz és volt a nagy medence, ami 3 méter mély volt. Eleven kis gyerek voltam, a kis medence számomra unalmas volt, tele kis babákkal én nagyobbnak hittem magam azért a kis úszógumimmal be mentem apával a mély vizű medencébe, nagyon élveztem, apa egy darabig figyelte mit csinálok játszott velem, de egy idő után már szem elöl tévesztett engem. Valahogy a nagy játék közben kicsúsztam az úszógumiból és elmerültem. A legfurcsább az volt, hogy egy idő után, ahogy kezdtem elmerülni, már nem is kapálóztam, és nem küzdöttem. Olyan nyugodtnak tűnt minden abban a pillanatban a víz körülölet és egyre mélyebben voltam, de nem aggódtam nem is féltem olyan kellemes fura érzésem volt, le írhatatlan. Láttam magam, ahogy egyre mélyebbre süllyedek, mintha a testemen kívül lettem volna, még is még voltak érzéseim éreztem a körülöttem lévő vizet és ahogy le értem a mélyére, láttam minden a vizet és magamat is a nap fényét, ahogy megtört a vízen olyan szép volt és megnyugtató, de eközben végig csukva volt a szemem. Éreztem, ahogy valaki megragadja a karom és mire magamhoz tértem, már kint voltam a vízből, apa észre vette az üres úszógumimat és megkeresett. Alig láttam a fülem pedig tele volt vízzel, de egyébként kutya bajom se lett. Viszont ez az élmény és az a fura érzés örökké bennem marad, vajon mi lett volna ha nem találnak meg időbe? a fény amit láttam a napfénye volt, vagy valami más? és miért nem küzdöttem az életemért? több ezer kérdés, ami ilyenkor felmerül bennem, vajon mi lett volna és létezik e élet a halál után? akkor a mennybe kerültem volna? és vajon most hová kerülnék ha történne velem valami?

Nem minden béka királyfi!

Próbálok kedves lenni mindenkihez, de ezt néhányan hajlamosak félre érteni, főként a fiúk, de lánynál is volt már probléma. Ha kedves vagyok az nem azért van, mert tetszel és akarok valamit, nekem ilyen a természetem... Nem kell rá kérdezni folyton miért vagyok ennyire kedves én egyszerűen így érzem magam jól. Szerintem jó lenne ha mindenki ilyen lenne és az embereknek természetes dolog lenne, hogy a többi emberhez megértéssel és kedves szavakkal forduljon, én imádom ha valaki a segítségemet kéri ilyenkor fontosabbnak érzem magam, akkor is segítek ha épp rossz a napom és szeretek új eddig ismeretlen emberekkel barátkozni. Nagyon szoktam örülni, amikor innen vesznek fel msn-re, hogy még jobban megismerjenek vagy segítségét kérjenek a blogukkal kapcsolatba, én nagyon szívesen szoktam segíteni. Nem harapom le senki fejét, aki fel vesz msn-re, viszont akinek nem tiszta a szándékuk és szórakozás céljából vesznek fel, hogy idegesítsenek azokat törlöm... És nagyon utálom azt is mikor valaki azt hiszi ki ismert és közbe semmit se tud rólam. Most főként azokra a "fiúkra" gondolok, akik azért vesznek fel msn-re, hogy kihasználva természetemet, mely szerint próbálok kedves lenni és nem megbántani senki érzelmeit, de az, hogy az illető tudja van barátom és látja ki is van írja, közlöm is vele, erre még jobban elkezd nyomulni és azt állítja szeret és kínoz a sok hülyeségeivel, hogy hiányzom meg szeret. Egyszerűen nem vagyok képes fel fogni miért jó ez akárkinek is...
A másik kedvencem, pedig az amikor fel vesz valaki és azt állítja myvipről, de az nem lehet mert ott nincs megadva a címem és akkor még jobban el kezd hazudni, hogy ismer engem és már találkoztam vele, de ez lehetetlen hiszem még a nevemet se tudta azt meg főleg nem, hogy hol és mikor találkoztunk. -.-" Vannak ilyen értelmes emberek, akik törlésre kerülnek... de azt sem értem miért van az, hogy felvesznek és nem írnak rám? de mindegy azt hiszem sikerült sokak kedvét elvennem attól, hogy felvegyenek msnre, de ha még se akkor nyugodtan vegyetek fel, szeretek ismerkedni... ^.^ de már van királyfim és nem keresek másikat, a királylányokkal semmi bajom, de nem nagyon bukok rájuk, szval csak ha kell egy barát...én itt vagyok :)

Egy szerencsétlen vita...

Minden ugyan úgy kezdődik és ugyan úgy végződik, mert egyszerűen szeretem és nem tudok rá haragudni.

Veszekedtünk és baj lett a vége, majdnem vége is lett, de képtelen voltam rá, aztán megint kiderült valami és megint... nem bírtam tovább, de rá kellett jönnöm szeretem és ha haragszom is rá az csak 5 percig tart, képtelen vagyok rosszat gondolni még ha olykor meg is inog a bele vetett bizalmam. Haragudni nehéz, szeretni könnyű, nem szeretni fáj... semmi sem segít ha jön a magány csendes pillanata, túl élni nehéz. A szerelem, olyan mint a földrengés, ha megtörténik kétségbe esel, de mikor túl éled, boldog vagy mert sikerült túl élned. Sok szép szó van mit lehet ilyenkor mondani, de nem tartom fontosnak, pedig kéne! Mert ha nem mondom ki amit érzek megfulladok... "mi a szívemen a számon" ...nagyon szeretem a Janit még ha távol is van és sok baj történik velünk. Várom a szeptembert és remélem, addig semmi sem fog történni, mert én abba bele halok. Olyan vicces, hogy képtelen vagyok haragudni rá, ha egyszer össze törné a szívem és gondolkodás nélkül oda adnám neki, hogy még egyszer összetörhesse, és nem érdekelne a fájdalom se, csak vele lehessek. Életemmel fizetnék, egy szép szaváért és, hogy érrezem szeret, mert ez nem játék én érzem. Mert a szerelem néha megmar, de attól még nem szar. ;) Igazad volt mindenben kicsim... Nem értem a többi embert, de nem is akarom. Csak reménykedni tudok abban, hogy soha többé nem veszekedünk és hülyeséget sem csinálsz miattam, de ezt már megbeszéltük... Nagyon szeretlek, talán túlságosan is hiányzol... Akinek még sosem, hiányzott olyan dolog, ami még sosem volt az övé, az bizonyosan sosem volt még szerelmes. Csak arra akarlak kérni, maradj velem örökre... <3 Tudom sokat hibázom, és még jó sokat fogok is, de kérlek tudd nem szándékosan okozok fájdalmat és tudom, hogy te sem...

Sok minden... de Béke van ^^

Tudom ezen a képen, olyan vagyok mint egy eszelős... de azért, mert az is vagyok. xĐ Rengeteg, minden történt azóta, hogy nem írtam, ennek oka annyi volt, hogy elég sok rossz dolog történt, amit nem sok kedvem volt megírni, valószínűleg, most sem fogom... de a lényeg, hogy már minden oké. Képtelen vagyok haragudni bárkire is... ha valakit okolni szeretnék a rossz körülményekért, akkor csak is magamat tudom. Kezdtem megint belefáradni ebbe az egészbe, sokat sírtam gyötörtek az emlékek és a történtek, minden napra jutott valami, ami elrontotta a kedvem. Elviselhetetlennek érzem az otthon létet, de a rossz idő miatt nem tudok sehová se menni. Kezdek bekattanni utálok itthon ülni. A szememet is teljesen tönkre tettem a sok számítógépezéssel és a sötétben való gépeléssel, nem beszélve a sok vegyszerről, amelyeket béna módon folyton a bal szemembe juttattam arctisztítótól a mosogatószerig... és nem volt éppen kellemes érzés, ilyenkor mindig kiborultam és jelenetet rendeztem... :/ Elégé nyűgös voltam mostanság, ez a súlyomon is meglátszik, annyit eszem egy nap, mint régen egy hét alatt... nem tudom meddig bírom még ezt a nyári szünetet dolgot, vártam, de csak azért mert elfelejtettem, milyen unalmas is tud lenni. Regiék jelentkeztek nyári munkára, de én még arra se tudok, mert még nem vagyok 16 éves... Szaszának, pedig nem rég volt a születés napja, szval ha olvasod Szasza, akkor isten értessen, így utólag is. A Szasza elhívott minket moziba, csak az a gáz, hogy feliratos lesz a film. Hétvégén pedig, úgy volt le jön a Keke, de már nem tudom elég szar az idő, meg beteg is szegény, lehet el kéne halasztani ezt a haverkodást.. :/ pedig jó lenne. Annyira unatkozom, hogy az már beteges...

Megígérted!

 Megígérted!

|Írta: Nyitrai Viktória|

Lélek nélkül él e test

Érzelem nélkül dobban e szív...

Erdő mélyén sötétbe sétálok,

Nincs bennem remény...

Nem érzem, hogy élnék,

Egyxer valaki megígérte szeretni és tisztelni fog...

Ígéret szép szó... de nem tartja be ő...

Mit vártam tőle, hiszen csak egy fiú! Önző lény az ember, 

a szeretetet isten kínzás képp mérte ránk,

Hogy megálljunk egy pillanatra és azt higgyük van értelem az életnek...

De én már látom nincsen...

Lélek nélkül él e test

Érzelmek nélkül dobban e szív...

Esőben sírva sétálok,

Nincs bennem remény,

Nem érzem, hogy élek.

El megy ő is tudom jól,

Hazudik ő is mint a többi, 

itt hagy mind szerelem és hű barát.

Elfelejt majd könnyen ő is mint a többi,

de én nem felejtek senkit téged se..

főleg téged kinek oly sok csalódást okoztam...

S ha majd síromhoz kisétáltok...

melyet ti ástatok meg, és ti is helyeztek majd bele,

Ti kikben megbíztam...

emlékezetek rám, mert...

Megígértétek!!

Regi az én kisördögöm (L)

Meghibbant a világ, mi vagyunk egyedül normálisak, mi kiket bolondnak hívnak...

Reggel esett az eső, már azt hittem le kell mondani a találkát a Regivel, de szerencsére nem így lett kis sütött a nap és mehettem is a Regihez, útközben össze futottam kis idiótákkal akik megkiabáltak, hogy albínó emo... mondom hehehe -.-" nagyon vicces, de ez tetszik nem bírtam nevetés nélkül még nem is láttak albínót, de azért nagy a szájuk.. A lényeg, hogy találkoztam a Regivel és csak ez számít egyedül ez a fontos, mert tegnap este nagyon ki volt szegény és aggódtam miatta, ma reggel még gondolkodtam, hogy 1.megöleljem 2.megtépjem 3.nem tudom... A végén egyik se lett,de nagyon örülök, hogy nincs semmi baja, ugyan akkor szomorú is vagyok, hogy iskolát vált szívem szerint én is mennék vele, de jelenleg azt sem tudom, hogy megbuktam e... és meg sem merem kérdezni anyát az újabb koleszről szerintem tuti ki akad ha meghallja... A mai nap viszont felejthetetlen volt, vettünk inni a Regivel és megkóstoltattam vele a kotyvalékom és azt mondta finom *.* yeeee... Elmentünk a temetőbe, ahol nagyon jól elbeszélgettünk, marháskodtunk. A Jennyvel is találkoztunk megkínáltam a kotyvalékkal, de azt mondta nem kér mert haza akar még ma menni :$ Megkérdeztem nem e marad, de mennie kellett. :/ Na mindegy azért hatalmas hülyeségeket csináltunk volt ott egy harang azt dobáltunk kövekkel de nem mertünk megkongatni... 

Meg a sírokat nézegettük, megpróbáltunk rá jönni melyik a legrégebbi... végül találtunk egy sírt, amin fordított kereszt volt ácsolva, totál ijesztő volt le is fényképeztünk.. vissza akartam fordítani de nem jött össze sajnos így megmaradt fordítva... :/ Anya közben felhívott, hogy hol vagyunk én mondtam neki, hogy a temető közelébe, megkérdezte, hogy mit csinálunk mi ott, én meg mondtam semmit erre ilyet szól, hülyékkk xĐ Eljött értünk mert lehet lesznek kiscicáim, de még nem jött össze sosincs otthon az aki ígérte őket. De majd egyxer össze jön ez is... :D:D:D Aztán elmentünk a Regi mamájához, ahol megnéztük a kis cicákat, olyan kis aranyosak voltak és volt egy szürke is. *.* Imádom a szürke cicákat! A mamája pedig tök aranyos volt, nekem miért nincs ilyen jó fej mamám? :S Pedig eltudnám viselni... Mondani is szoktam a Reginek, hogy cseréljünk mamát, de nem akar. XĐ Pedig jó lenne, nekem kell a mamája... Vissza mentünk a temetőbe és sötétedésig ott voltunk virágot szedtünk a sírokra és szagolgattuk is őket, mikor pedig ismerős arcot láttam elbújtam, hogy ne lássanak meg, nem hiányzik, hogy a rokonok is bolondnak nézzenek csak azért mert a temetőbe sétálgatunk a Regivel.

Haza felé pedig találtunk egy csomó pindurka varangyos békát, olyan 1cm-esek voltak és ott ugráltak haza akartam vinni kettőt el is kaptuk őket, de eszembe jutott, hogy otthon már épp elég varangyos béka van és nem tudnék ezekkel mit kezdeni.. szval elengedtük őket... Így mindent össze vetve ez volt eddigi életem egyik legjobb napja, nem tudom mi lesz velem ha a Regi sulit vált, nem akarok egyedül maradni, szerintem megfogok örülni... örülnétek mi? XĐ

Mi tettem? Egyre jobban szeretem...

Hibáztam, de nem lett volna szabad... egy ártatlan szájra puszi volt, de még is bűntudat emészti lelkem. Legjobb barátnőm szerint ha tényleg szeretem és nem akarom elveszíteni akkor nem mondom ezt el neki, de képtelen voltam rá, szemébe hogy nézhetnék ha nem mondok el mindent, s félek mi van ha mástól tudja meg vagy nem hisz nekem és azt hiszi hazudok... én nem akartam, nagyon féltem, de elmondtam mert mások titkait a sírba viszem de a sajátommal egyedül nem bírok, és nem mondani el mindent egy olyan személynek aki a világot jelenti számomra egyenlő a hazugsággal... :'( Nagyon szépen köszönöm kicsim, hogy vagy nekem és meg bocsálltotál, ígérem tényleg elfogom kerülni az ilyen ostoba helyzeteket, nem akarlak bántani és nagyon szeretlek. Annyira várom már, hogy Szeptember legyen és veled lehessek. Nem múlik el perc, hogy ne jutnál eszembe itt vagy velem még ha távol is szívembe zártalak örökké, már bennem élsz s én benned...Szebbnél szebb verseket írsz nekem, s rám pazarolod a sok szép gondolatot köszönöm köszönöm, hogy vagy nekem. <3 Legújabb verse a drágámnak:

"Egyszer a fellegekben jartam,
Es ott nem regen, rad talaltam,
Beled szerettem mikor meglattalak,
Es ott eldontottem, hogy meghoditalak.
Szerelmes lettem amennyire lehet,
Es lehoznak neked egy kis szep felleget.
Elmondanam neked a szivem dalat,
Csak erinthetnem meg a szep kis orcad.."

Válaszom neked nyuszifül: ^.^

Veled a fellegekben járok,

Mióta rám találtál, és megszerettél

s össze tört szívem helyére 

boldogságot költöztettél.

Szép szavaid szívedből szárnyra kaptak,

S szálltak szívembe meg gyógyítva azt...

Egy szeletke mennyország,

mit hála neked magamnak mondhatok,

S szerelmem feléd sosem múló pillanat...

Szívünk a távolság ellenére is egyszerre dobban

Ó igen ez az mit rég vártam,
Ha olykor fájdalmat is okozok kérlek 
bocsáss meg nekem, nem szánt szándékkal teszem,
Valaki úgy szeret ha bánt, de igérem én soha többé nem 
bántalak egyetlenem <3
Csak annyit kérek maradj velem még ha hibáztam is...

Berhidai Lovasnapok

Elhívott a Niki erre a rendezvényre, örültem is neki mert már elég rég beszéltem vele és ez jó alkalomnak tűnt, hogy össze barátkozzunk megint... Reggel együtt mentünk ki a buszra és Berhidán találkoztunk az egyik osztálytársával nekem szimpi volt a csaj, csak kicsit úgy éreztem magam mintha feleslegesen lennék ott... ők jól elbeszélgettek és meg szóhoz se jutottam. Az előadás viszont csodálatos volt nekem legjobban azok tetszettek akik a lovakon táncoltak meg nagy kedvencem lett a csacsival előadott humoros kis valami is. *.* naa meg a csikósok és a végén az a kaszkadőr... nekem nagyon tetszett az egész. Egy teljes napig eltudtam volna nézni a lovakat és a lovasokat... volt ott minden kézművesek, őzikék, arcfestés és sok cigány.. XĐ Amúgy semmi bajom velük, de az egyik megtépett. -.- Fogalmam nincs miért valószínűleg nem bírta elviselni a szőke hajamat, de most csináljak nem festhetem be, mert le nő és nem is akarom.

Nagyba sétálunk Nikiék beszélgetnek én mögöttük kullogtam és akkor az a ***k*rva elkapta a hajam és jól megtépte. Persze harmad magával volt egyedül nem lett volna ekkora bátorsága. Nikiék persze észre se vették az esetet. :/ De mindegy azért nagyon jó nap volt és nagyon jól le is égtem, de a lovak látványa mindenért kárpótolt... Amúgy tudom rég írtam a blogba, de semmi kedvem nem volt hozzá, most viszont be pótolom, mert nagyon sok minden történt jó és rossz egyaránt...

?2012?

A világ vége vagy egy új világ kezdete? 

Szerinted?

7 élet - Seven Pounds |Film|

Pár napja láttam ezt a filmet és nagyon megfogott, ezért gondoltam írok róla, ha van rá lehetőséged nézd meg te is veszteni nem vesztesz semmit. Nagyon tanulságos film, a története magával ragadó és egyben tragikus is...

Ben (Will Smith) élete során elkövetett olyan súlyos dolgokat, amiket már nem tehet jóvá, elveszíti a feleségét egy tragikus kimenetelű autó balesetben, melyben a feleségén kívül még 6 ember életét veszti egyedül ő éli túl a balesetet, de vajon hogy boldogul a tudattal, hogy a 7 ember halálát ő okozta. Nehezen... ezért elhatározza, hogy ha a saját életén nem tud változtatni, akkor legalább másokén segítsen. Először alapos nyomozás során kiválaszt hét embert, akiket egyeltalán nem ismer és ők sem ismerik őt. Az életükbe úgy avatkozik be, hogy észrevétlen próbál maradni, a háttérből mozgatja a szálakat. Az egyik kiszemelt egy szívbeteg nő, aki iránt Ben többet kezd érezni és a elképzelései is kezdenek megváltozni.

 Film előzetes:

Én a robot...

Mióta nem írtam nagyon sok minden történt velem... jó és rossz is egyaránt. Kezdem a mai nappal és úgy visszamenőleg... Ma nagyon sokat tanultam a kémiára, hogy ne bukjak meg erre írtam egy kettest már nem is érdekelt azt hittem megbukok, de aztán mégse az osztályból szinte mindenkinek sikerül legalább a kettest össze hoznia. Fú de boldogok voltunk a Mónival... *.* és elvileg bővült az ismeretségi köröm, ami elég érdekes szeretek új embereket megismerni, de csak akkor ha ők is megakarnak ismerni engem. Janival beszéltem ma egy órát... szeretlek kicsim... <3 Reggel anya elkért a suliból, hogy tudjunk fényképet csinálni meg be mentünk a kisállat kereskedésbe is és megkérdeztük mennyiért adja a madarakat, össz-vissz 3 hullámos papagáj volt az üzletbe tök kihalt volt az egész.2000Ft-ba kerül egy darab hullámos papagáj, szval azt hiszem máshol veszek... kalitkát 5000Ft-ért láttam ugyan olyat ami volt nekünk, csak az már szét esett. Akkor Vasárnap a szombat este eseményeit hevertem ki, amikor is elég csúnyán össze vesztünk a Janival és mind a ketten kiakadtunk. Nagyon rossz volt mintha nem is én lennék szőrnyű dolgokat csináltam... éppen Weuval beszéltem amikor bekapcsoltatta velem a kamerát és látta, hogy totál ki vagyok készülve, romlott piával mérgeztem magam... Weu megkért, hogy fejezem be, de én nem hallgattam rá, tisztára mint egy eszelős kinél az egyetlen kérdés az volt "Lenni vagy nem lenni...ez itt a kérdés" Weu elkezdte vágdosni magát és azt mondta ha nem fejezem be megöli magát... azt hiszem ez volt az a pont, amikor betelt nálam a pohár és én is előkaptam a pengét, ha ő megöli magát miattam akkor én is végzek magammal... a vége az lett, hogy sírtam és elaludtam. Vasárnap már semmi bajom sem volt szerencsére. De Weu még egyszer ilyet miattam ne csinálj! Megértetted! <3 :@ Szeretlek... Ezt félre téve és most vissza a jelenbe, egyre inkább úgy érzem megszűnik az akaratom, jellemtelenek érzem magam, mint egy bábu melyet a bábmesterek ide-oda rángatnak és nincs beleszólásom, olyan dolgokat teszek, gondolok, mondok amiket eddig még soha és ez megrémít félek magamtól!

Kicsimtől csak nekem! (L)

 Kicsimtől csak nekem <3

Van egy sziv mi verzik erted,
van egy fiu ki szeret teged.
Van egy szem mi csak erted sir,
van egy toll mely csak a fajdalomrol ir.
Van egy lelek mi erted meghasad,
van egy papir mi gyorsan elszakad.
Van egy alom, mi marad mindig alom,
a holnapot mindig fajdalommal varom.
Az a sziv mi verzik erted,
az a fiu ki szeret teged.
Az a szem mely csak erted sir,
az a toll mely csak a fajdalomrol ir.
Az en vagyok mind-mind
kinek a boldogsag bucsut int.
Az en szivem erted ver,
en szeretlek tudnod kell!

Rosszakaró!

Emberek kik azt élvezik ha másnak ártanak... hazudni emberi, másra kenni azt még emberibb. Mostanában a 3. ismerősömet bántják azért mert egy rosszakaró felfedte a blogját és elmesélte a többi idiótának, akik nem értik a mély gondolatokat és kinevették azért mert megosztotta másokkal az érzelmeit és az életét, talán segítségre vágyunk mindannyian, mi kik blogot írunk, vagy talán csak azért tesszük, hogy ne vesszenek feledésbe az emlékeink, s mit kapunk cserébe? gúnyos nevetést és össze súgást, kiközösítést... de miért is? Erre a válaszra nem lehet pontosan meg felelni, vannak olyan emberek akik okkal vagy ok nélkül rosszat akarnak és ezek az emberek ha egyxer olyan információhoz jutnak mely bizalmas, abból csak baj lehet... idő kérdése csupán ki lesz a következő. Talán én? Nem tudhatom lehet holnap már az én blogomról beszél mindenki, mert nem értenek meg nem értik mit érzek, de az is lehet hogy megtalálja a blogomat egy rossz akarom, mert tény és való nem szenvedek belőlük hiányt. Vajon ha valamelyik megtalálná a blogomat ellenem tudná azt a rengeteg információt fordítani? Tudomásomra jutott nem régiben, hogy édesapám is előszeretettel kutakodik, vájkál a blogomba, csak annyit tudtam ellene tenni, hogy akárhányszor kikapcsolom a gépemet, eltüntetek minden előzményt ami vissza vezethetné a blogomhoz... de mindegy is sajnálom azokat a kedves barátaimat, akiknek kellemetlenséget okozott az, hogy valaki olyan is elolvasta a blogját akinek semmi köze se lett volna hozzá. Hozzá téve a mai napom nem volt annyira borzalmas, a dolgozatokat szerintem elég jól megírtam. Itthon pedig felhívott a kicsim... olyan jó volt hallani a hangját (enyémet már kevésbé mert össze vissza vihogtam zavaromba, mint egy szerencsétlen). Na mindegy... ^^ Utána pedig bekapcsoltuk a kamerát és a mikrofont is, nem akarom, hogy sokba legyen neki a telefonálás. Olyan jó volt hallani, hogy "szeretlek életem"... Jaj Jani nagyon szeretlek téged. <3 Mai napomat ennyivel le is tudnám, mert kémiára kell tanulnom...

Ne kímélj! Azt akarom, hogy tépj szét!

Először is csodálatos napom volt, de a felét végig aludtam... Lesz egy új osztály társunk sőt elvileg 2... Nekem nagyon szimpatikus a csaj, olyan kis aranyos, de egyik osztálytársam megint csinálta a fesztivált, hogy megint meg lesz bolygatva az osztály közösség. -.-" Én semmi képen nem nevezném ezt osztálynak nem hogy még közösségnek, de ez lényegtelen. Tesin tök jó volt, sumákoltunk és ezért nem kellett tesiznünk. A Regi én és a Jenny jó lenne ha a Regi nem váltana sulit, bár anya azt mondta nekem ma, hogy ha akarom vissza írat pápára, de nem tudom lenne e értelme, szeretném a fodrász szakmát, de istenem... ez annyira bonyolult. Anyának azt mondtam már nem akarok vissza menni. :( Mónival is tök jóban lettem, imádom a csajt. Nem hittem volna, hogy Dorisz után lehet még olyan barátnőm, akivel merem vállalni a hülyeségeimet. Ma el jegyeztük egymást energia italos bigyókkal, vicces a kis ujjunk hegyére is alig akart fel menni, de megoldottuk. Meg rajtam volt a puszis pólóm, Móni adott is neki egy nagy cuppanóst ,meg én is kaptam. Ez a nap 10-es skálán 100-as volt. Teljes mértékben jól éreztem magam. Janimtól is kaptam sms-t és nagyon örültem neki. <3 Szeretlek kicsi szívem. Imádlak már várom, hogy gyere Szeptemberbe. *.* Nagyon jó lesz... csinálunk majd sok közös képet.

Amúgy ma nagyon álmos voltam, tanulás helyett is aludtam, meg is lett az eredménye virraszthatok megint mire megtanulom ezt a hülye irodalmat, nem félek hogy rossz jegyet kapok, mert már van két darab 5ösöm csak muszáj 3 jegynek lenni, hogy le tudjanak zárni. A Kémiától se félek, hanem rettegek... nem akarok megbukni. :( Tegnap beszéltem Weuval, elvileg majd tudok hozzá menni, de remélem már szólt anyukájának, mert aggódom miatta. Kicsi Weum vigyázz magadra. <3 Olyan rossz érzésem van, nem tudom miért. Kaptam egy újabb üzenetet a Lizától (Keke volt barátnője) azt írta reméli boldog vagyok, mert hogy ki faggatta a Kekét és többet érez irántam mint barátság... ez szerintem hülyeség de mindegy vissza írtam a csajnak, hogy forduljon orvoshoz, mert ez már beteges, hogy ilyeneket ír nekem főleg mivel tudom, hogy nem keveset szokott füllenteni. Nem tudom miért jó neki ez, miért hiszen már van új barátja akkor mit drámázik? Felfoghatatlan... -.-" Azért remélem elmegy dokihoz... és tudnak rajta segíteni, bár azt mondják kutyából nem lesz szalonna. Meg beszéltem Istivel is, a kis bátyuskámmal aggódom miatta, van egy lány akibe szerelmes és a lány nem kicsit megszívatta, nem értem én az embereket... nem hogy őrölne neki, hogy van aki szereti még itt játszik is szegény bátyuskámmal, de esküszöm, ha hülyeséget mer csinálni az Isti miatta, én megkeresem azt a csaj és nem érdekel kik a harverjai én megtépem. *.* Amúgy drukkolok, hogy csak félre értés legyen és össze jöjjön az Isinek, mert tényleg szereti és megérdemli ő is, hogy boldog legyen... :)